Századok – 1889

Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273

ÉS AZ OLASZ DIPLOMACZIA. 285 Zsigmondnak a többi olasz tartományokhoz való viszonyáról az eddigelé megejtett kutatások nem nyújtanak tökéletes képet. A római, florenczi, sienai, turini, mantuai s modenai levéltárak e korszakbeli oklevelei teljesen ismeretlenek, s a mit Zsigmondnak a pápákkal, Florenczczel, Savoyával s a többi apróbb olasz fejedelmekkel való dolgairól tudunk, azt a még szintén nem teljesen kimerített velenczei s milanói levéltárakban eszközölt kutatásoknak köszönhetjük. Észak- és Középitáliában, mely ez időtájt a legféktelenebb pártszenvedélyek kiizdteréűl szolgált, ez vala a helyzet. Midőn Nápolyi Lászlót 1414-ben diadalai közepette elragadta a váratlan halál, s az általa leigázott Florencz s a többi apróbb olasz államok visszanyerték függetlenségüket, ezek csakhamar egy új hódítóval, Visconti Fülöp Mária, milanói herczeggel, a kegyetlenségeiről híres Gian Galeazzo fiával, kit Zsigmond 1418. február 2-án Konstanczban kelt privilégiumával erősíte meg Lombardia birtokában s az atyja által birt jogokban s kiváltságokban, találták magukat szemben. Az elhatalmasodó Yisconti Fiilöp egyszerre három köztársaságot fenyegetett hódításaival: a florenczit, a velenczeit, s a svájczit, és miután csere utján sikerűit Campofregoso Tamás dogétői Sarzana fejében megszereznie Genuát, más oldalról alávetnie Bellinzonát, s több más svájczi területet, majd megnyerni Forlit, máris Bolognára veté kapzsi szemeit, a Bentivogliók ellen küldvén romboló hadait. Florencz nem bízván saját erejében, az akkor dicsősége tetőpontján álló velenczei köztársaság segélyével igyekezett gátat vetni a rettegett zsarnok előnyomulásának, szövetségét ajánlván fel a Signoriának a független olasz államok szabadságának megóvása czéljából. Míg a békeszerető Mocenigo Tamás dogé élt, Florencz ajánlatai nem találtak kedvező fogadtatásra Yelenczében. Az aggastyán Mocenigót azonban nemsokára Foscari Antal követé a dogéi méltóságban. Foscari pedig azon velenczei actiópárthoz tartozott, mely ellenkezőleg a Yelencze nagyságát kizárólag a tengeren kereső Mocenigo-párttal, egy erős velenczei szárazföldi állam megalkotásával vélé ellensúlyozhatni Visconti Fülöp elhatalmasodását. A szövetség tehát el lőn fogadva, s a két köztársaság, nyiltan vagy titokban támogatva Mantua,