Századok – 1889

Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273

ÉS AZ OLASZ DIPLOMACZIA. 281 kodó velenczei követek 1412. május 15-ki tanácshatározattal visszahívattak. Ulászló közvetítése azonban szintén nem vezetett sikerre, és 1412. junius 5-én Mocenigo és Contareno már a velenczei államtanács előtt teszik meg szóbeli jelentésöket, mely szerint Zsigmond semmi hajlandóságot nem mutat a békére, a mennyiben nemcsak hogy Yelencze ajánlatait kereken visszautasította, de a Signoria követeit is csúfos bánásmódban részesíté. A Signoria még ugyanazon tanácsülésben elhatározá a László által újabban felajánlott szoros szövetséget elfogadni s vele legott alkudozásokba bocsátkozni; egyidejűleg lázas hévvel rendeli el a szükséges hadikészületeket, értesíti a pápát a béketárgyalások megszakításáról s az ellenségeskedések fölvételéről, követeket küld a német fejedelmekhez, hogy őket a dalmácziai viszály keletkezéséről s lefolyásáról fölvilágosítsa, és a hozzájuk valamint a mainzi bibornokhoz intézett levelében Steno dogé panaszt tesz Zsigmond hadainak minden előleges jelentés nélkül Friaulba való betörése s az Ozoray Pipo által ott elkövetett kegyetlenségek miatt, fölemlíti a XXIII. János pápa és Ulászló lengyel király által sikertelenül megkisérlett béketárgyalásokat s végűi a Signoria követein Budán elkövetett méltatlanságokat. E fölötti nehezteléseit fejezi ki a dogé egy, Ulászló lengyel királyhoz intézett s junius 23-án kelt levelében is, kinek mindazonáltal köszönetet mond a szíves pártfogásért, melyben követeit Budán részesíté, s a történtek daczára űjból kifejezést ad békeszeretetének és Zsigmond és Magyarország iránti baráti érzelmeinek. Végre 1412. október havában Czilley Hermann s fia Frigyes, Garay Miklós nádor által támogatva, ajánlák fel közvetítésüket Velenczének. s a velenczei tanács legott elküldé hozzájok Mocenigot és Contarenot, s a nekik adott utasításban részletesen felsorolá mindazon engedményeket, melyeket úgy az évi adót, mint a dalmácziai s a császári birodalomhoz tartozott s Velencze által elfoglalt olasz területeket illetőleg tenni hajlandó. A 7000 arany évi adón kivűl Velencze ekkor már 300,000 aranyig terjedő összeget volt kész 3 részletben lefizetni. Az egyesség létrehozataláért pedig 20,000 aranyat igért a két Czilleynek és Garay Miklósnak. ígéri továbbá a Signoria, hogy a béke megkötése