Századok – 1889

Értekezések - Lg. ÓVÁRY LIPÓT: Zsigmond király és az olasz diplomatia 273

274 ZSIGMOND KIRÁLY Nápolyi Lászlón kivűl azonban még több vetélytársa is vala Zsigmondnak; és érdekes, liogy a trónkövetelők cselszö­vényeinelc összes szálait Yelenczében találjuk fel. így 1401-ben Zsigmond fogsága idejében Yilmos osztrák herczegnek, ki akkor már tényleg betört Magyarországba, két követével talál­kozunk a doge-palotában, kik uruk nevében Yelencze segélyét kérik. A velenczei tanács azonban, jól levén értesülve a magyar­országi hangulatról s előre meggyőződvén az osztrák trónköve­telő tervei sikertelenségéről, azt válaszolá Vilmos követeinek, hogy tekintettel arra, hogy Zsigmond, bár szabadságától meg­fosztva s a magyar országnagyok hatalmában, de még életben van, a vállalatba egyátalán bele nem bocsátkozhatik. Később Ernő és Frigyes berezegek is tettek szövetségi ajánlatokat Yelenczének az azt Friaul felől fenyegető Zsigmond ellen, s a Signoria felhatalmazottakat is küldött Triestbe a szövetségi tár­gyalások megindítása czéljából. Yelenczének Nápolyi Lászlóval kötött egyessége s Dalmáczia átvétele iránti megállapodása, melyre még visszatérendek, ismeretes. De Ulászló lengyel király­nak Velenczével való szövetségi tárgyalásainak is, mint alább látandjuk, több nyomát találjuk a velenczei állami levéltárban. A Yelencze és Zsigmond közt támadt s 30 éven túl húzó­dott ellenséges viszony okai nem ismeretlenek. Mióta ugyanis Nápolyi László Dalmácziát Yelenczének eladta, ez nem szűnt meg fondorkodni, hogy ama tengerparti tartományt tényleg hasonszínü, de arany szálakkal átszőtt szőrös bársonyt, mindegyik véget azonban, mely rendesen 30 velenczei rőf szokott lenni, csak 24 rőfnyire készíttetvén. De ha Zsigmondnak nem küld is, okvetlenül küldjön valamit az esztergomi érseknek és a zágrábi püspöknek, kiknek segélyével az ügyek könnyebben lesznek elintézhetők. E jelentésében a követ említést tesz Zsigmondnak Budáról való elutazásáról is, mely a legnagyobb titok­ban, éjnek idején történt, s közvetlen környezete is csak annyit tudott, hogy vadászni megy, holott Zsigmond Pozsony felé vette útját, honnét Csehországba indul, és távolléte valószínűleg igen hosszúra fog nyúlni. A mantuai követ végül sürgeti visszahivatását a Budán uralkodó rend­kívüli drágaság miatt, s hogy magyarországi útjának valami anyagi haszna is legyen, kéri fejedelmét, neki lovak vásárlására pénzt küldeni, miből jelentékeny nyereséget remél. (Armannis jelentései, valamint a többi oklevél, melyre itt hivatkozás történik, a M. T. A. történelmi bizottságának kéziratai Jcözt található.)

Next

/
Thumbnails
Contents