Századok – 1889

Tárcza állandó rovatok - Tárcza különfélék - Történeti értekezések iskolai értesítőkben. Ism. dr. Váczy János - 260

TÁRCZA. Zieglauer, Der Zustand der Bukovina zur Zeit der iisterr. Occupation. Nach der ersten Denkschrift des Gener. Freih. von Splényi (Czernovicz, Pardini. 1889.) Wlisloclei, Sitte und Brauch der siebenbürgcr Sachsen. (Sammig. gemeinverst. Vortr. Hamburg, 1889. 80 Pf.) A bei-liui történelmi társulat 1888. okt. 8-iki üle'sén Fischer tanár Dnrfflinger ifjú koráról értekezett, melyről hiteles hírek alig maradtak reánk. Kimutatta, hogy csakugyan 1634 óta svéd szolgálatban harczolt. 1642-ben egy elbocsátott tiszt szerepében Rákóczy Györgyhöz átázott Erdélybe, kivel a szerződési pontok dolgában értekezett. Az év végén visszasietett Stockholmba, hol az Erdélylyel kötött szerződést a svéd rendeknek bemutatta; jutalom fejében nyugdíjat kapott. VI. Bölcs Leo császár és Porphyrogenitus Konstantin korát illetőleg líj forrást fedezett fel C. Boor: Vita et, Euthijmii. (Berlin. Reimer 1888.) Ismertetést közölnek a Mittheil, aus d. histor. Literatur. 1889. I. füzete, Hirsch tollából. Michael D. M., Die Formen des unmittelbaren Verkehrs zwischen den deutschen Kaisern uud souveränen Fürsten, vornemlich im X—XI. und XII. Jlult. (Leipzig. Voss. 1888. 156 1. 4 M.) Szerző vizsgálat alá vette a német császárok és a szomszéd fejedelmek közötti személyi és hivatalos érintkezések és összeköttetések alakjait és módozatait. Magyarországra vonatkozólag említi, hogy annak két fejedelme ugyan a német császárnak mint hűbéres urának meghódolt, de e viszony nagyon is muló vala. Elismeri továbbá, hogy az összes szomszéd fejedelmek sorában a magyar királyok foglalták el annyiban az első helyet, a mennyiben német birodalmi gyűléseken soha meg nem jelentek. Azt sem lehet bebizonyítani, hogy holmi hűbéri kötelezettséget teljesítettek volna Árpádházi királyaink. Mell Antal. Die histor. und territoriale Entwicklung Krains vom X. bis ins XIII. Jhclt. (Graz, Styria. 1888. 136 old. 2 M.) E munka, mely a Schumi által kiadott »Urkunden und Regestenbuch des Landes lvrain« cz. művön alapszik, több tekintetben érintkezik hazai történetünkkel. Behatóan szól Ulrik karantáni őrgrófról, ki sz. Istvánnak leányát (?) vagy rokonát, Zsófiát vette nőül és a ki egyúttal isztriai őrgróf is vala. (f 1070.) A függelékben pedig »Die Marchia Hungarica oder Sclavonica des XII. Jhdts« czímű excursiot találjuk. A Habsburg-család eredetét nagyban felderíté Schulte Alajos, Gesch. der Habsburger in den ersten 3 Jahrhunderten. (Mitthg. d. Instit f. österr. G. VII. és VlII. köt. Külön is jelent meg Innsbruckban, Wagnernál. 1887—8.) Szerző a családnak számos monda által elfödött múltját, annak származékrendjét, birtokviszonyait sat. egészen az 1000. évig fólderíté. A család legelső ismeretesebb tagjai: Lanzelin von Altenburg, kinek fiai: Wernher strassburgi püspök, Radbot és Rudolf v. Habsburg, (f 1020 kör.) A család ősrégi nemességgel birt. — Rudolf német királyról