Századok – 1889
Tárcza állandó rovatok - Tárcza különfélék - Történeti értekezések iskolai értesítőkben. Ism. dr. Váczy János - 260
264 TÁRCZA, Henrik, inkább a felfogás világosságával s komoly irányával tiinik ki. Az utóbbi csak egy részlete annak a nagyobb pályamunkának, melyet a budapesti m. kir. tudomány-egyetem bölcseszed kara megjutalmazott. Még egy specialis kérdéssel foglalkozó értekezésről emlékezünk meg röviden, a mely épen oly érdekes, mint a milyen kis terjedelmű. Megjelent a — Budapest-fővárosi iv. kerületi községi nyilvános főreáliskola iiarmincznegyedik értesítvén yé-ben s czíme: »A kamatláb vázlatos története.« írója, Császár Károly, a legrégibb népek, az egyptusiak kölcsönzési módozatainak vizsgálatával kezdi, hol 30°/0 volt a törvényes kamat, aztán sorba veszi a többi ókori népek, a plioeniciaiak, zsidók, görögök, rómaiak, majd a középkori népek, az olaszok, angolok, francziák, németek ebbeli intézkedéseit s végre néhány szóval megemlékezik arról is, hogy a magyar törvényhozás mint rendelkezett a kamatlábak felöl. A helyesen tájékoztató dolgozat, a mely bár csak dióhéjban öleli föl a kérdést, de azért semmi sem hiányzik belőle, a mi a nagy közönséget érdekelheti, ez axiómaként fogadható gondolattal végződik : »Minél fejlettebb valamely nemzetnél az egész közgazdaság és minél magasabb fokon áll evvel természetes kapcsolatban a közművelődés, annál olcsóbb a hitel; ebben rejlik a kamatláb lassú, de folytonos alászállásának a titka. Legvégül egy német nyelven írt programmértekezést említünk föl, mely a szászrégeni algymnasium ÉRTEsiiöjÉ-ben jelent meg »Deutsches Kolonistenrecht in Siebenbürgen im 12. und 13. Jahrhundert« czimmel Steilner Károlytól. Ez értekezés bő adatok alapján ügyekszik megállapítani a német települők jogait s kiváltságait. Számtalan forrást felhasznál s a kérdésnek egész irodalmát felöleli. Először a germánok kivándorlásának okait vizsgálja, s úgy találja, hogy egyrészt a germánokkal velük született vándorlási ösztön, másfelől pedig az akkori németországi állapotok, melyek a szabad, de kevésbbé gazdag polgárra nézve mindinkább elviselhetetlenekké váltak, mert szabadságukat a mindinkább terjeszkedő hűbériség veszélyeztetni kezdé, okozták, kogy a germánok idegen földön kerestek menedéket, a hol számos kiváltságot biztosítottak számukra. Legfontosabb telepitvények a nagyszebeni, burzenländi, thorenburgi, karakói, burgbergi, kolozsvári, beszterczei stb. A szerző minden egyes koloniáról külön fejezetben szól. Elmondja, melyik magyar király milyen jogokat biztosított egyik-másik kolónia számára s mik voltak azon általános kiváltságok, a melyeket minden egyes kolonia lakói élveztek. A nagyobb koloniák élén egy a királytól kinevezett gróf áll, a ki ép úgy védi a telepítvéuyesek jogait, mint a király érdekeit. Békében bíró, hadban vezér. De nem bír korlátlan hatalommal; a nép által választott tisztviselők támogatják, a kik valamely ügyet egyenesen a királyhoz fólebbezhetnek. A szabad papválasztást s a papi tizedet illetőleg, szerző nem tud az erre vonatkozó hiányos adatokból általányos érvényű kiváltságokat megállapítani; de azt hiszi, hogy jobbára önállólag gyakorolták ez egyházi jogokat, Az azonban
