Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - HODINKA ANTAL: Glasnik szerk. Hörmann 250

2r,a TÖRTÉNETI IRODALOM. tehetségeink, a kik a nemzet szellemében, annak jellegét kifejezőleg tudjanak monumentális műveket alkotni? Idegen iskolák utánzói maradjanak örökre? s ne emelkedjenek a felsőbb művészet előképei s a nemzeti genius által egyaránt áthatottan eredeti alkotásokra ? Ne ismerjék a nemzet történetét, annak nagy eseményeit, hős alakjait? Ne gyakorolják ezen tanulmányaikat? Ne gondoljanak a nemzet dicsői, a magyar szentek történeti alakjai kellő ismeretével? Ne tudják azokat jól előállítni? íme ez az, a miért magyar történelmi és egyházi festészetünket emelnünk kell, hogy vele méltóan nemzeti iskolát és művészetet, ezzel pedig magasb nemzeti műveltségi életet alkossunk. (264 — 267.1Í.) A magyar szellem jelentékenyen eltér a többi európai népektől és eléggé jellemző arra, hogy önálló kifejezést is nyerjen ; eléggé művelt, hogy a művészetben nyilvánuljon, egyszóval: hogy magyar művészetünk is legyen, mint lett magyar irodalmunk. Nekünk — így végződik e rész ez a kis Ithaka, itt az a kedves föld és nép, melyet hazánknak és nemzetünknek nevezünk, az egyedüli mindenünk. Ez a tér, ez a föld az, melyet mindenek előtt, minden irányban mívelnünk kell.« (271. 1.) A jövőt illetőleg, mint haladást s a közönség figyelme fokozódását emeli ki az elnöki beszéd, hogy a főváros elhatározta téreinek és utczáinak műemlékekkel tervszerű díszítését, építészeti és szobrászati művekkel emelését, a minthogy ezt a Ferencz-és Lipótváros és a Tabán templomán már megkezdette. Kilátásban van a Vigadó és a m. tud. Akadémia falainak történeti képekkel és freskókkal díszítése. Haladást bizonyít az is, hogy ez évben már ösztöndíjakat is tűzhet ki a társulat művésznövendékek számára; megemlíti, hogy e czélra segélylyel járúltak Vidra Nándor (500 frt.), Nadányi Albertné szintén, Haynald bíbornok-érsek 6000 írttal. (272—73. 11.) A társulat palotájában állandó műcsarnokot állíttatott fel, a hol a művészek műveiket letehessék, s az érdeklődő közönség láthassa, s ha tetszik, megvásárolhassa ; rendezett karácsonyi és újévi s más alkalmi kiállításokat, a mik úgy művészeinknek, mint a közönségnek előnyére voltak, az elsők értékesíthették műveiket, utóbbiak kedvök szerinti képeket szerezhettek ajándékúl vagy termeik számára.« (275.1.) »Haladunk, haladunk habár lassan is — így végződik a megnyitó. Minden megvan: festőink, hely, alkalom, az egyelőre szükséges költség, csak egy nincs, a mi ezeknél szükségesebb — nincs önbizalmunk és nincs műigényünk! Az a bizalmatlanság és tudatlanság beszéde, hogy a magyar művészet nagy feladatokra képtelen! Hisz elsőrendű tehetségeink a világkiállításon az első jutalmat nyerték meg, az elsőrendű műakadémiákon tanítók és igazgatók, műszerető fejedelmek és hatalmas uralkodók udvari