Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - HODINKA ANTAL: Glasnik szerk. Hörmann 250

250 TÖRTÉNETI IRODALOM. szilárdítottak.Még öt megnyitó beszédet tartott: 1881. márcz. 6, 1882. febr. 12, 1883. ápr. 8, 1884 márcz. 9, az utolsót 1885. márcz. 8., mely után csakhamar elnöki állásáról lemondott. E hat beszéd teszi e kötet főtartalmát, a mihez járul még elől és hátul levő néhány különböző tárgyú beszéd, melyekről hátrább szólok, itt az elsőbb, derekas beszédeket ismertetve. Első beszédében a negyvenes években életbelépett első magyar műegylet múltját ismertette, azután a képzőművészeti társulat 1860. megalapulását. Bizonyos rendszeresség és öntudatos czélratörekvés látszik valamennyi beszédében. A társulat jelen életére térve, feladatát fejtegette, eszményként tárva eléje messze távolban látszó czélját, az önálló magyar nemzeti művészet megteremtését, kimutatta az oda vivő útat, elbeszélte egy év haladását, részvényes és pártoló tagokban a növekedést, részletezte az eszközöket és akadályokat; azután számot adott a közvagyonról, évi munkásságról, sikerről; elsorolta az egylet pártfogóit, megköszönte azok buzgalmát, a kik a társulatot népszerűsítés, adományok, képvásárlás és a kiállítások látogatása által segítették. Ezek közt a sajtónak, aristocratiának, kormánynak és főleg Trefort ministernek hálát fejezett ki, méltányolva műszeretetét s a társulatnak minden szép és jó igyekezetében tettleges támogatását. Ezután a jövő programmját adta elő, módokat javasolt a- tagok létszáma, jövedelme, hitele és a nemzeti műveltség emelésére leendő hatás tekintetében; a czélra nem vivő eszközök helyett újakat javasolt. Minden beszédében újra meg újra kifejtette a magyar képzőművészet, műipar és műépítészet emelése szükségét, a tehetségeknek e pályára jutalmak, művásárlások, kitüntetés által édesgetését, s hogy ennek mély gyökere és alapja legyen, figyelmeztette, kérte és buzdította a hazafiakat, a társulatot és kormányt, hogy magyar festészeti iskolát és műakadémiát igyekezzenek állítani, hogy a hazai ifjúságnak legyen alkalma a festészetben, szobrászatban és műépítészetben magát itthon is kimívelni, s hogy az így kiképzett ifjúság és serdülő művész sarjadék annál bizonyosabb legyen jövője iránt, évek során át buzdította a fővárost, hogy téréit s a közhelyeket, a magyar történetből és életből vett események és férfiak szobraival díszittesse, a kormányt, hogy emeltessen monumentális középületeket, az aristocratiát, hogy palotáikat hazai jeles festők és szobrászok műveivel, belsejét freskókkal lássák el, az egyházat és felső clerust, hogy műbecsű régi templomaikat állíttassák helyre s egyházi jelesek képeivel és szobraival emeljék díszét s tegyék ékesebbé alakját. S így kormány és nemzet igyekezzék az ókor művészete emlékeit Magyarországon régi fényökbe visszaállítani, s a jelenkor fejlettebb ízlését és míveltségét tanúsító újabb emlékekkel gyarapítni.