Századok – 1889

Tárcza állandó rovatok - Tárcza különfélék - †Gr. Lázár Miklós necrologja 176

176 TÁltCZA. »Született Szebenben 1819. május 2G., meghalt Kolozsvártt 1889. jan. 7. GR. LÁZÁR MIKLÓS. A hazai történettudomány gróf Lázár Miklósban egyik legbuzgóbb mi velőjét, a magyar történelmi társulat egyik kiváló jelesét vesztette el. Gróf Lázár Miklós ifjú korától fogva mélyen érdeklődve a nemzeti miveltség és tudományosság ügye iránt, Erdély lelkes főuraival, gr. Mikó Imrével, gr. Teleki Domokossal s többekkel együtt tevékeny részt vett a kolozsvári nemzeti szinház, az erdélyi országos muzeum, az erdélyi gazdasági egyesület megalapításában vagy föntartásában, s bármely nemzeti ügy előmozdításánál mindig ott volt a legelső áldozók sorában. A politikai küzdelmektől magát távol tartva, családja körében s történelmi tanulmányai közt érezte magát otthonosan és elemében. Gróf Kemény József és Mike Sándor diploinatariumait és genealógiai gyűjteményeit senki oly szorgalommal nem tanulmányozta, az erdélyi családok múltjára s birtokaira vonatkozó adatokat senki oly gondosan nem gyűjtötte, s e tekintetben senki oly gazdag ismerettel nem rendelkezett, mint ő, kire nézve az e téren való folytonos foglalkozás mintegy lelki szükséggé vált, de egyszersmind valódi lelki gyönyörűség forrása is volt. Gr. Lázár Miklós magának tanúit és dolgozott, nem készült Írónak, dolgozataival nem szándékozot a közönség előtt föllépni. Legelső közzé tett munkáját, a gróf Lázár család történetét, melyben gr. Kémén}' Józsefnek a Lázár családról irt értekezését saját tetemes pótlásaival és jegyzeteivel bővítette, családja számára irta és adta ki Kolozsvártt 1858-ban. Mint; székely főúri család ivadéka különös érdekkel viseltetett a székelyek története iránt, s az annak megirhatására alapúi szolgáló »Székely Oklevéltár« két első kötetét főképpen neki lehet köszönni, mint a ki a kiadás összes költségének több mint felét sajátjából fedezte. Ezen oklevéltár sajtó alá kész III-dik kötetének kiadását is szivén viselte, halála előtt néhány héttel, súlyos betegen is, megtévén az előleges intézkedéseket, hogy a székely történelmi pályadíjra felügyelő bizottság, melynek elnökségét viselte, annak kiadásáról gondoskodjék. A székelyek történetére vonatkozik »Székely ispánok és alispánok a mohácsi vészig« ezímü, Budapesten 1881-ben megjelent munkája, melyben ezek hivataloskodásáuak sorrendjét és idejét oklevelek alapján az eddig ismert lajstromoknál sokkal teljesebben és pontosabban állította össze. Ugvanily modorban dolgozta ki Erdélynek a fejedelmi korban szerepelt főispánjai életrajzát is, mely terjedelmes munkájának nagyobb része a »Százodok« mult évi folyamában jelent meg, de csak a jelen évfolyamban lesz befejezve. Sajtó alá készen hagyta hátra »Székely főkapitányok és főkirály-