Századok – 1889

Értekezések - Gr. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - XII. közl. 131

144 GH. LÁZÁR MIKLÓS. Az idézett 1657-ki év octóber 18-ik napján fogságban állónak mutatja, őt egy napló. Fogságából 1658. végén, Barcsay fejedelemközbenjárására szabadul ki, ez kitetszik a Barcsay gróf Csáky Istvánhoz 1659. január 16-án Dézsről irt levele e soraiból: »de minekelőtte az vezérhez jutottunk volna, azelőtt harmadnappal immár Jenő kezénél volt, miképen vádolhat azért bennünket azzal valaki: annak az véghelynek elveszésének mi voltunk okai ? sőt ha mást kellene vádolnunk, legyen bizonyság Tisza István nevű jenői főember, az ki tavalyi esztendőben *) küldetvén be kapitihaságra és az méltóságos fejedelem (Rákóczi) ellen való nehézség miatt az jediculában tartatván fogva mindeddig, mostan szabadítottuk ki törekedésünkkel, mondja meg jó lelkiismerettel, ez óráig is Jenőt nem kérte volna az porta, ha az méltóságos fejedelem ő Nga maga ellen haragra őket sokképpen nem ndította volna ; úgy hisszük, nekünk nem kedvez, mert Jenővel együtt veszett el minden jószága nyavalyásnak.« A jediculából kiszabadult Tisza hogy az 1659-ik év első havaiban még a portán tartozkodó volt, mutatja egy levél,2) mely levelet nem gyaníthatjuk hibás évszámmal birónak; egy tatár rabságból megszökött rabnak (ki Konstantinápolyban elfogatott s egy gályás török birtokába jutott) »pünkösd előtt két héttel a tengerparton Hűmet kapitánybasa házánál Kaszinbazában« irt levele e sorai mutatják: »mindazáltal esék értésemre Tisza István uramnak s Harsányi Jakab uramnak itt bennléte, ő kegyelmeket megtalálván alkuvásban vannak érettem.« A portáról visszajötte után Nagyváradon székelt. Jelen lehetett az 1659. május 24-től junius 15-ig Szász-Sebesen tartott országgyűlésen, ekkor az ország a fiscalis uradalmakra nézve hozott határozatával őt küldte követségben Szejdi Ahmet pasához; Szalárdi szerint : hogy a fejedelemasszonyok Erdélyben levő jószágai elvétessenek, arra való parancsolatért Szejdi Achmet passa Tisza István által szorgalmaztatott. 1660. január első napján a váradi főkapitány Gyulay Ferencz, ki Tiszát gyanúba vette s azok egyikének tartotta, kik okai valának, hogy Biharmegyének Rákóczi fejedelem hűségére való megesküvése négy hónapig haladott, Tiszát ötöd magával elfogatta, Ugyan ez évben a váradiak őt küldötték a Várad elfoglalására törekvő Ali basához Boros-Jenőbe Várad meghagyása iránt követségbe. A védelmi készülődések alkalmával megbízták az arany bástya védelmével. Az ostrom végső előtti napján az alkudozásokat ő folytatta a törökkel. *) Tévesen áll itt: »tavalyi esztendő.« 2) Történelmi Tár 1882-ilc évf. 620. I.