Századok – 1889

Tárcza állandó rovatok - M. Történelmi Társúlat - 77

T Á E 0 Z A. MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSÚLAT. A jan. 3-áu tartott választmányi ülést Pulszky Ferencz elnök megnyitván, szívesen üdvözölte az összegyűlt tagokat s boldog újévet és sikeres munkálkodást kivánt nekik. Azután feihivta Csontosi Jánost, hogy olvassa fel Kluch János értekezését: »A nyulak-szigeti dömés apáczák 1474. évi Yáczi Pál által fordított magyar reguláiról,« melyeket ekkorig az irodalomtörténet elveszettnek tartott. Egykori létezéséről csak Ferrarius Zsigmondnak, a magyarországi domonkosok történetéről 1687-ben megjelent munkájából volt tudomásunk, mely most a bécsi udvari könyvtár kézirat-töredékei között, 250 éves lappangás után ismét megkerült. E most felfedezett töredék két részből áll: az első részben szent Ágoston püspök reguláit »némely szerzetes asszony-állatoknak egy levelében« irva s a másik részben a dömés rendű apáczák szabályait (constitutióit) tartalmazza, Váczi Pál dömés szerzetes 1474. évi fordításában. A szabályok eredetileg 32 fejezetből állanak, ebből meg van a bécsi töredékben 8 fejezet, 24 fejezet tehát hiányzik. De a meglevő rész nyelvtörténeti és művelődéstörténeti szempontból fölötte érdekes, s becsét emeli azon körülmény, hogy keltezve van, s 14 74. évszámmal ellátva, A magyar nyelvemlékek közt a legrégibb keltezett codex a müncheni, mely 1466-ban Íratott; a bécsi töredék tehát, mely 14 74-ben készült, időrendben a 2-ik, melyet ekkorig ismerünk. A bécsi nyelvemlékben foglaltatik tehát: szent Ágoston regulája, továbbá a nyulak szigetebeli dömés apáczák rendtartásából a következő fejezetek : Midőn a sororok órára és az gratiasra mennek. Az nehéz bűnről. Szerzete-hagyottak -ról és bujdosókról. A priorissa tételéről. Subpriorissa tételéről. Sororoknál gondolókról. A Capitulum tartásáról. — Végződik a codex a következő sorokkal: »Senkinek se adassék ez kenivecske meg irnia vagy meg látni, mesternek vagi provinciálisnak aldomäsa nélkül. Amen. Megvegeznek zent Damuncus ap sororinak zerzesi. 1474.« A töredék részletes ismertetése és kiadása a »MagyarKönyvszemlé«ben fog napvilágot látni, honnan azt a szakférfiak tanulmányozhatják. Ezen nyelvemlék felfedezése által irodalmunk egy régi nyelvkicscsel gazdagabb s az értekező kivánságához: vajha sikerülne a codex hiányzó leveleit még feltalálni, minden irodalombarát csatlakozik. Végül Csontosi indítványozta, hogy ezen magyar nyelvemléket, a magyar irodalomtörténetben divó szokás szerint, mely a magyar codcxeket