Századok – 1889

Könyvismertetések és bírálatok - -YS.: A római jog története. Írta Vécsey Tamás 74

TÖRTÉNETI I ROI > ALOM. Előbbre viszi; mert ő az első a romanisták között, aki »a római jogról hazánkban« is értekezik (150. 1.) s felhasznál minden a római jog történetére hazánk területén előforduló forrást, legyen az római feliratos emlék, Corvin-codex s egyéb muzeumi-, könyv- vagy levéltári adat. Ki van emelve itt minden magyar vonatkozás, p. o. hogy a Corvinák közt hány a corpus juris ? a magyar városi jogok s a városi könyvtárakban, levéltárakban lévő római jogi művek. — A Mátyás könyvtárában volt római jogi művek felsorolása (152. 1.) valóban érdekes összeállítás. Más, helyen is számos hazai vonatkozást találunk. Előszeretettelj emeli ki a római világnak hazánk területén folyt részleteit s élénk képet ad arról (»a szabad városi önkormányzat« fejezetében, 86. 1.), hogy a hazánk területén virágzott római városokban milyen volt a közigazgatás, igazságszolgáltatás s az élet. Ezeknél forrásúi a múzeumi feliratos követeket is felhasználja. Mikor a tribust magyarázza, szintén a nemzeti muzeurn feliratos köveit szólaltatja meg, a melyek a hazánk területén élt római polgárok tribusáról értesítenek bennünket. (21. 1.) Az enyedi collegium tulajdonában levő katonai elbocsátó levélre is hivatkozik, ebből mutatja ki, hogy a jogtudós Vinidius Verus Pactumeius Clemens mikor viselte a consulatust (101.1.) Felhasználja továbbá mindazon jogügyleti okiratokat, melyek a Nemzeti Muzeumban s a Monsen-féle Corpus Inscriptionumban találhatók. A munka főtörekvése, hogy megismertesse a római jognak nem csak külső képét, de egyszersmind szellemét, az elveket, ezek feltűnését, átalakúlását, szóval a folytonos fejlődést s az elvek gyakorlati alkalmazását. Meg van benne mind a jogforrásoknak mind a jogtételeknek története. A jogrégiségeket is úgy tudja feltűntetni, hogy a tanuló vagy olvasó azokban az emberiség jogfejlődési történetének tüneményét lássa és a tanúiságok azokból levonhassa. — Előszeretettel sorolja fel az egyes jogtudósokat s nemcsak neveiket, hanem a rájolc vonatkozó forráshelyeket is. S e tekintetben értékesíti a legkisebb adatot is, melyet az epigraphica felszínre hoz s nem mulasztja el kiemelni, ha valamelyik jogtudós a hazánk területén lévő római provinciákban is szolgált, pl. Neratius Priscus. Méltán csatlakozik ehhez minden európai nemzet sőt Amerika kiválóbb romanista íróinak bemutatása (147.1.), melyben világos képet nyer a tanuló a római jog ez időszerinti állásáról. A legújabb dolgok is pl. Lenel: Palingenesia-ja vagy a Fragmenta juris Sinaitika már fel vannak benne használva. Vécsey munkája a római jognak a Justinianus utáni történetére is reliectal. Az erről szóló rész (142. 1.) érdekes lapokat illeszt be az európai jogtörténetbe, mutatva a kapcsolatot a