Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A rumän történetírás újabb jelenségei - II. közl. 932

944 TÖRTÉNETI IRODALOM. ezt Zsigmond király mint szövetségesének csak cziműl adta, s azok a királyt természetes uroknak ismerték el és tartották ; Mátyás király pedig 1467-ben ezek eladömányozását azért tiltotta meg törvény által, bogy ba rá jövőben ama tartományok, u. m. Moldva és Oláhország,féken tartása végett szükség lesz, azok a vajdák ideiglenes lakhelyeül birtokukba adathassanak. Ily alapon írták a rumän történetírók, hogy Oláhország uralkodói 903-tól 1467-ig folyvást birtokában voltak Fogaras, Omlás és Radna vidékeknek. Igy csinálják a rumän történetet s így is hiszik! (144—154. 11.) Megigazítja Hunfalvy az I. Lajos elleni ama vádat, hogy a rumän nemzet kiirtására hatalmazta fel a nemességet ; igen, a kik latrok és gonosztevők voltak s tetten érettek — ítéletnél fogva. Az 1437-ki erdélyi paraszt lázadást is elbeszéli, oklevelekre s hiteles történeti adatokra alapítva ; kimutatja Balcesku és társai ferdítéseit, s hogy e fölkelést nemcsak az oláhok, nem is azon okból indították, a mit a rumän történetírók állítnak, hanem részes volt benne az egész vármegyei magyar jobbágyság, s az ok a főpapság és nemesség igazságtalan dézsmatizetési követelése volt, a mit mint jogtalant a nép megfizetni nem akart. Nemzeti czélokról, oláh egyesülésről ama korban józanul beszélni sem lehet. Azonban a rumän történetírók így csinálják a történetet! (159—160 11.) Igy megy végig Hunfalvy a rumän történetírók többi hamis állításain s költeményes előadásán ; megczáfolja, hogy román külön nemesség Erdélyben valaha létezett volna, a mi román király és koronajog nélkül nem gondolható, a nemességet pedig a magyar király és korona adta s nem adhatott mást, mint magyar nemességet; lerontja Densusianu azon hamis elméletét, hogy független boérség (Boeronatus), önálló román vajda, bán, kapitány és kenéz lett volna, s hogy ezek bizonyos összefüggő román katonai rendszert alkottak volna. Azon vádakra, hogy Erdélyben rosszabb lett volna az oláhok sorsa, mint máshol, összehasonlítást tesz az erdélyi és oláhországi jobbágyság állapota közt, s tényekkel s történelmi adatokkal bizonyítja be, hogy ott sem bírtak több joggal s nem volt jobb sorsuk, mint Erdélyben és M.-országon ; maga a rumán név, mely vett parasztot, földhöz kötött szolgát jelent, erős bizonyíték erre, holott nálunk már II. József óta szabad volt a földesúr keze alól elköltözködés ; a másik jellemző, a mit Hunfalvy a román tudósok hánykolódása ellen felhoz, az, hogy a vlach szó — a mint újabb nyomozások kiderítették — nem is nemzetiségi fogalom, az egyszerűen pásztort, még csak nem is földmívest jelent. A rumänek Erdélyben és a magyar vidékeken mikor megjelenésére nézve Hunfalvy hatalmas érvet hoz fel Krassómegyéből, a hol kimutatja, hogy határkijárási oklevelek 1223-tól kezdve 1585-ig 32 tiszta magyar falu nevét tüntetik fel, melyek ma el