Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A rumän történetírás újabb jelenségei - II. közl. 932

TftRTÜMETI IRODALOM. 941 alkossanak, de történetbe csak a megtörtént, nem a kigondolt illik. (97—103 11.) Hunfalvy is megrójja a rumän történetírók ama téves eljárását, hogy Tuhutum atyját, Horca-1 a magyar krónikák ellenére Tlorea-utxk irják; sajtóhibának lenne mondható, de ő — úgymond — gyakran tapasztalt rumän Íróknál ily irányzatos névelferdítést, azt ez adott esetben is szándékosnak hiszi, s mint ilyet, helytelennek tartja. (104 1.) V. E fejezetben Hunfalvy az oláh névnek az oklevelekben első feltűnéséről, gyakoribbá létéről s átalában az oláhoknak M.-országon és Erdélyben lassanként a társadalomban és életben mind több helyen és változóbb alakban s különböző polgári viszonyok közt megjelenéséről mondja el mély és sokoldalú kutatása eredményeit, s a rumän történetírás tévedéseire rá mutató rendkívül tanúságos nézeteit. Elmondja, hogy a legelső említés róluk II. Endre 1211-ki és 1222-ki oklevelében van, melyben a keresztes vitézeknek tett birtokadományozás során a vlachok földét is megemlíti, s a keresztes vitézeknek azon vámmentes átmenetelt enged, a mit Honorius pápa is megerősített. Itt Hunfalvy a kenéz tisztre és kenézségi-liivatalra, a magyar báni méltóság eredetére tér ki s elmondja felőlük véleményét. Majd idézi IV. Béla király 1247-ki nagy adománylevelét, s abból kimutatja,hogy akkor Erdély népessége még igen gyér volt, sőt gyér volt Kumániáé, a későbbi Oláhországé is, megjegyezve, hogy ő magát itt nem az 1233. és 1239-ben M.-országra bejött és megtelepedett kúnok, de minden kétséget kizárólag a havasokon tuliKumánia vagy Oláhország királyának nevezi. Átadta — úgymond — a jeruzsálemi lovagrendnek az ország benépesítése és megvédelmezése végett az egész Szörény földét havasaival, folyóvizeivel, az Olt vizéig, a János és Farkas által bírt kenézségeket, a Lythen vajda kenészségén kivűl ; úgy a malomjogot, vadászatot, halászatot, baromtenyésztést a rétek és kaszálók használatát, s kötelezte azon földön lakó vlachokat, hogy a rendnek bizonyos számú katonát állítsanak ki az országnak ellenség elleni megvédelmezésére ; biztosította őket, hogy a király és lovagrend költségén az erdőn tul (ultra sylvas) t. i. Erdélyben, Bolgárországba, Görögországba és Kumániába kivitel végett sót fognak vágatni, de úgy. hogy a püspök jövedelme meg ne szűküljön miatta sat. Ezenkívül átadta a király a rendnek egész Kumániában az Olt folyótól és erdőn tuli havasoktól kezdődő azon egész földrészt, melyet addig Seneslaus vlach vajda bírt, megszabta katonaállítási tartozásukat s megparancsolta, hogy az országot nem az ő paraszt és szász népeiből, de máshon-