Századok – 1888

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - X. közl. 911

ÈRDÉLV FŐISPÁNJAI, 927 Csicsó-кeresxturi Torma létrán. Torma István, Torma György és barmai Farkas Zsuzsa fia. Midőn 1656-ban II. Rákóczy György neki és nejének, Cseszeliczki Szilvásy J uditnak zálogba veti Dánpatakát, hivatali állás nem fordul elő az oklevélben. >) Barcsay Akos fejedelem idejében a Rákóczy részén állott, és 1660-ban a gyalui ütközetben részt venni látjuk. Belső-Szolnokmegye főispáni székét birta. alkalmasint utódja Cseffey Lászlónak ; hihetőleg már főispán, midőn Kemény János pártján e fejedelem harczaiban részt vesz. A Kemény eleste után 1662-ben a bethleni várba bevonultak között találjuk.s

) Ez évben uotáztatott is, de később a többi részesekkel együtt feloldoztatott. 1664. junius hóban, Apafi tövisi táborában, az ottan tanácskozó néhány főúr közt említi fel őt Bethlen történetíró, s következtethető ebből is. hogy ekkor főispán. Ily czimmel 1667. ápril 9-kén kelt oklevélben találtam. Valószínűleg haláláig viselte tisztségét. Állítólag 1679-ben halt^meg.8) Első neje: Szilvásy Judith, második: Havasalyi Éva, és ettőli fia Miklós, ki később főispáu. Bethlen Elek. Bethlen Elek, Ferencz és Kemény Kata fia. 1654-ben, Bethlen Miklós szerint, »otthon tanította az anyja imigy-amúgy. mely is alkalmas latinus, és in historicis versatus volt. de igaz reformatussága holtig kétséges volt az emberek előtt.« Belső-Szoluokmegye főispánságát alkalmasint 1678-ban Béldi Pálnak a török portára való beszökése után nyerhette. Főispánságát felmutató oklevelet, egy 1667. és egy 1691-belin kívül, nem láttam. 1680. májusban a gyulafejérvári országgyűlésen beeskették consiliariusnak.4

) és 1692-ben országos elnök is lett. A főispáni tisztet haláláig viselte. 1696-ban I. Leopold báróvá tette és ugyanez évben Fejérvártt, gutaütés következtében meghalt. Leirta családját és Bethlen Farkas Históriájának kiadásához is hozzá fogott keresdi kastélyában, de nem vihette véghez ; Benkő József szerint5

): »edidissetque Vir eruditissimus. si procellis Tököliauis, et subinde Rakoczianis, morteque sua impeditus non fuisset.« *) Jos. Com. Kemény, Dipl. Tr. App. XIX. /.-. 2) ,/. Bethlen, Rer. Tr. Uh. 291. I. 3) Nagy Iván. Magy. orsz. Csalá'Jai XI. /.-. 4) Bethlen Miklós, ÖnÜetb-ása. 9) Transilvania. 1.1. k.