Századok – 1888

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Révai Kata Szidónia levelei férjéhez - II. közl. 881

892 KÈVAY КАТЛ SZIDÓNI V évek óta, szűnni nem akaró liit és bizodalom között naponként leste-várta érkezését. Ezután nagyon csendes emberré válott, létezéséről is kevesen tudtak, elfeledte mindenki s nem foglalkoztak vele soha többé, s ha történetesen még eléri a Rákóczy-forradalmat, bizony azt hiszem, senkinek sem jutott volna eszébe hűtlenséggel vádolni őt, csak addig tartották rebellisnek, míg volt valamit elkobozni tőle. — Ezért pedig kár volt olyan kegyetlenül üldözni a jó urat, hiszen néhány év múlva úgy is a fiscus örökölt utánna mindent. És Kata Szidónia ily nehéz megpróbáltatások között, annyi szenvedés és viszontagság után sem esett kétségbe, ellenkezőleg a hosszú s gyötrelmekben átélt évek csak megerősítették őt a gondviselésbe helyezett bizodalmában. Gyakrabban keresett enyhülést, vigaszt a hitben, de lelke azért nem vesztette el fogékonyságát a földi dolgok iránt sem s mindvégig megőrizte meleg, szeretetteljes kedélyét. A telet rendesen Pozsonyban tölté, nyáron át a szent-jánosi gazdaság a már élemedett úrasszonynak elég gondot okozott. — Történt azonban, hogy a szeut-jánosi kastély 1690-ben porrá égett s nekik a pozsonyi házon kívül nem volt hová lehajtani fejüket s elhelyezni megmaradt vagyonuk értékesebb részét. — A pozsonyi ház polgári telken állott, ezért Ostrosicsnak igen sok kellemetlensége volt a városi tanácscsal, a beszálló katonák is gyakran háborították, míg végre sikerűit valahogy kieszközölnie, hogy e ház minden közteher alól fölmentve, szabaddá tétetett.1) Ha férje távol volt, Kata Szidónia most is felkeresé őt leveleivel, miknek ebben az időben már kissé sötét színezete vau. — Nem bízik többé az emberekben, oly szokszor csalódott bennük : » Ugy látom. csúfos a világ, annyival inkább az emberek« sóhajt fel egy alkalommal, s a jó asszonynak bizonyára volt elég oka ez elkeseredésre. Mindenki háládatlansággal fizetett neki s nem várt többé semmi örömöt az élettől. — Saját rokonai, »az rosszlelkü*, »Istentelen« Révayak, örökösen pörrel zaklatták, jószágaiból kibecsülték ; mások, kik szintén közel állottak hozzá, szinte lestek, várták Országos Levéltár. Concept. Exped. 1091. nr. 49. deczember.