Századok – 1888

Tárcza - Irodalmi szemle - 873

874 TÁRCZA. adta ki azt ö Pesten, de befejezetlenül. 1871-ben végezte be — de csak most tette közzé. Valóban gyöngye ez a gyűjteménynek, melyet ma sem fog senki megindulás, élvezet nélkül olvasni. A Il-ik kötetben négy jellemrajz van : Eötvös, Széchenyi, Deák, Dessewffy Aurél, kikkel Pulszky személyes és benső összeköttetésben állván, e kiváló férfiak életrajzához sok érdekes és eddig nem ismert részlettel járul. A III-ik kötet tizenkét apróbb causerienek gyűjteménye, élményeinek, úti emlékeinek, benyomásainak leírásai. Pulszky élettapasztalatainak sokoldalúsága, ismereteinek gazdagsága, leírásainak érdekessége, keresetlen átlátszó stilusa, e könyvet a legérdekesebb és vonzóbb olvasmányok egyikévé teszik, mely megérdemli, hogy a legszélesebb elterjedést nyerje. -— ACSÁDY IGNÁCZ akadémiai tagtól, kit a Századok s Történelmi Életrajzok olvasói élénk és szépen írt históriai dolgozatairól ismernek, a M. Tud. Akadémia Tört. Bizottsága egy nagyobb úttörő munkát adott ki »Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt.« Valóban szerencsés gondolat volt Acsády tói, melylyel az egész magyar történetírásnak nagy szolgálatot tett, hogy hazánk pénzügyi történetének megírására vállalkozott. Csaknem egészen töretlen utakon kell járnia : pedig anyag e munkához roppant nagy halmazzal van. S ha e körülmény egyfelől jó szolgálatot tesz a feTdolgozónak, másfelől megnehezíté munkáját. Hazánk pénzügyi viszonyainak ismerete nélkül még politikai történetéről sem nyerhetünk biztos képet, mert ebből ismerhetjük meg népesedési, vagyoni viszonyait, gazdaságát és gazdagságát, sőt a háborúk és diplomacziai actiók jó vagy balsikereinek megítélésében is felhívja figyelmünket. Mindezekről a krónikákban híjába keresünk felvilágosítást — azt az összeírások, protocollumok foliánsaiból kelle összeállítani. Épen ezért neveztük Acsády munkáját úttörőnek. E terjedelmes kötet két részre oszlik ; de mindkettő feldolgozásnak mondható. Az első rész tíz fejezetben tárgyalja 1. az államháztartást, 2. Ferdinánd pénzügyi politikáját, 3. az adóterületet s változásait, 4. a királyi kamarát, 5. az egyenes adókat, 6. a városok adóját, 7. a harminczadot, 8. a bányászatot, pénzverést, sőt várjószágokat, a király összes jövedelmeit, 9. a király szükségleteit s a 10. fejezet egy tekintetet vet az adó és társadalomra. E tíz fejezet pedig az egész országot — nemeseket, polgárokat, népet — felkarolja. A XXXV. melléklet pedig a fenmaradt pénzügyi conseriptióknak táblákban való összefoglalása. E munka első fejezetét képezi Magyarország pénzügyi történetének a XVI. és XVII. századokban, melyet a szerző — mint a kötet mutatja — az egyes uralkodók szerint részletes monographiákban fog bemutatni. Gondoskodni fogunk tüzetes ismertetéséről. -— A »MAGYAK NYELVTÖRTÉNETI SzŐTÁR«-ból a két első füzet már elhagyta a sajtót, s mint a kiadók ígérik, ezeket 5 — 6 heti közökben fogják a többiek követni. E két füzetben az A betű be van fejezve s а В betű meg vau kezdve. Nyelvészek, irodalomtörténettel foglalkozók, kik behatóbban tanulmányozták a mult idők nyelvemlékeit, már régóta