Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851

864 TÖRTÉNETI IRODALOM. 864 vájjon kinek önkényétől függ a katona? Senki másétól, mint csupán a királyétól. A magyar történelemben számtalanszor ismétlődött már ama példa, hogy nincs nagyobb védelme a szabadságnak a fegyvereknél, de nagyobb veszélye sincs. Szerző szerint tehát az eddig mindig az uralkodótól gyakorolt jognak fele a nemzetet illeti s az országgyűlésnek kötelessége e jogot az alkalmazásban a lehető legélesb felfogással érvényesíteni, hogy minden egyes polgár élete felett őrködjék az a fegyverhatalom, a melylyel rendelkezni az uralkodó és népe közös jogához tartozik. Kívánja továbbá, hogy az országgyűlés valóban védelmezze a nemzet jogait. Minden három évben tartassék s oly elemekből álljon, a melyek a nagy feladat megoldására tehetséggel bírnak. A nemzetiségnek nemcsak megóvására, de kifejtésére, erősbűlésére is törekszik. A magyar nyelv foglalja el helyét mindenütt, az iskolákban, templomokban, törvénykezésnél, még a hadseregnél is — ezt erősen hangsúlyozza — ha szabadságunk alapja igazán szilárd akar lenni. Látni való, hogy ez eszmék egy része még mindig a jövőtől várja alkalmazását. Hogy a király Budán lakjék, oly kívánalom, mely a közel múltban is élénk kifejezést nyert a magyar szónokoknál s valódi óhajt az egész nemzet szivében. Névtelen szerzőnk irigyli Bécset ; látja, hogy a dynastia állandó tartózkodási helye középpontja egyszersmind a jóllétnek, gazdagságnak, művészetnek, irodalomnak, szóval a polgárosúltságnak. Ha már a király nem lakhat Magyarországban : legalább a cancellária lak jék Budán s gyámolítsa a magyar érdekeket. A clerusnak egyházi és polgári functióját szintén megérinti, valamint az akkor fölmerült coelibatus kérdését, a mely utóbbiról az a véleménye, hogy ez a legfőbb akadálya a keresztény felekezetek egyesülésének. Maga mondja, hogy ez az idő épen a legalkalmasabb az emberi szabadság biztosítására. Törjük, romboljuk szét — úgy mond — mind ama bilincseket, melyeket eddig a közboldogulás tényezői keservesen viseltek, s mutassuk meg, hogy az emberi jogok hű őrzői vagyunk. Bizonyára a szerző inkább a gondolatok embere, mint a tetté. Heve el-elragadja, de túlságba nem igen csap, mint Batthyány és Hajnóczy, a kik legalább az elméletben sokkal radikálisabbak. DR. VÁCZY JÁNOS.