Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: A magyar politikai irodalom történelméről - I. közl. 851

TÖRTÉNETI IRODALOM. 851 badságaért, de léteért. Az ország jobb részeiből a benszülött nép kiűzetett, s később a bányahelységek Dalmatia hegyei közül is, nagyobbára azonban Kis-Ázsiából behivott, nemzetiség nélküli népséggel telepittettek be. Némely tájakon mégis megmaradt a régi lakosság s nyelvét is megtartotta. Ezen dákok, mint a határokon kívüli néptöredékek (Volks-Splitter), még később Commodus és Maximilianus alatt is sok bajt okoztak a rómaiaknak. A Dunavonal határvédelme Daciának római provinciává átalakulása következtében nem tolatott ki oly messzire, a mint az várható volt, sőt a tulajdonképeni védvonal megváltozása nem is következett be, de az új tartomány, központon kivül eső állomásként úgy tekintetett, mint a mely közvetlenül csak délről a Dunánál függött össze a római birodalommal, a többi három oldalról a barbár országokba nyúlt be. (46. 1.) Hogy Mommsen a római feliratokat s a római provinciák történetét egy kissé ismeri — jegyzi meg Hunfalvy — azt Densusianunak és a rumän történetírási iskolának el kell ismernie. Az ő története szerint pedig a Dalmatiából és Kis-Azsiából Erdélybe behozott népesség, melyhez Italiából legkisebbnyi rész sem járult, minden inkább, mint tiszta római. Itt tehát téved a rumän történeti iskola Densusianuval és Majorral együtt, az általuk excommunicált Xenopolnak ellenben részben igaza van. Erdély valóban latin eredetű mostani népe tehát nem származik Traján colonistáitól. Arról, hogy melyik néposztály maradt meg az országában a római légiók elvonulásakor? a következő fejezetekben lesz szó. (46. 1.) JAKAB ELEK. A magyar politikai irodalom történelméről. *) ELSŐ KÖZLEMÉNY. Mindazon intézmények között, melyekkel a hatalom birtokosai a közszellem egyesülését, a népek derekasb kifejlődését, a politikai eszmék gyökeresb átalakulását haladásukban feltartóztatni ügyekeztek, alig vau egy is, mely mind eredetére, mind rendkívüli hatására nézve érdemesebb volna a vizsgálatra, mint a censura. A szellemi fejlődés újjászületésének köszöni létét s századokon keresztül gátolja az eszmék haladását. A vallási villongások korában kezd föltünedezni, hogy azután a politikai eszmék harczának legyen megfékezője. Mind azokra, a kik gyakorolták, mind ) À politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Irta fíallagi Géza. Budapest, 1888. VIÍI, 847. 1. 56*