Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A rumän történetírás újabb jelenségei - I. közl. 841

846 TÖRTÉNETI IRODALOM. 846 oláh nép ma is beszél. (20. 1.) Major - írja Hunfalvy — úgy mint Sinkai történetírók voltak, s az első a Rumiinek kezdete Daciában azaz Erdélyben czírnű művében úgy adja elé az oláhokat, mint vegyületlen római népet s Erdély legrégibb lakóit, leirja azoknak állapotát a magyarok honfoglalása előtt és után, ezért nemzete fiaitól a rumän történetírás Mózeseként dicsőíttetett. Major mutatta meg — szerintök a rumän nép dicsőséges italiai-római eredetét, hogy ők latinok s Traján fiai, 5 mutatta ki népöknek régiségét s folytonosságát Erdélyben, valamint azon jogokat, melyek őket mint legrégibb népet megilletik. (21. 1.) Ezeket jegyzi meg Hunfalvy •— nemcsak a Major történeti művét kiadó pesti rumän ifjúság így hiszi és vallja, de maga Densusianu is. A rumän történetírásnak becsületére válik — mondja ő - hogy Majornak az ó-római időkorról való azon nézetét, hogy a dákok részint kiii tattak, részint az országból elmenekültek, elannyira, hogy a római vér a dákkal össze nem vegyülhetett, csaknem az egész mai tudós-világ, sőt azok is helyeslik, a kik a római korszak utáni történetekre nézve vele és az egész rumän történetírási iskolával ellenkező nézetűek. Dc ez iskola — Hunfalvy szerint melyet Densusianu némi tudósi önérzettel emel ki, bizonyára nem 1871. t. i. lloesler Rumänische Studien czímű tanulmánya megjelenése után alakult, aunak már Major ideje óta léteznie kellett, sőt ez iskola alakulására befolyással kellett Sinkai műveinek is lenni. (22.1.) Itt. Hunfalvy a rumän történetnek rumän felfogását tárgyaló részére megy át, s előadja kivonatosan a rumän történetíróknak a rumän eredetről. Daciáról, Erdélyről s abban a rumänek ős lakosságáról írt és tanított nézeteit. »Balcesku — mondja ő — tauítja. hogy a római colonisták a kik a míveltség magas fokán állottak — Erdélyben, ezen adoptált hazájokat nem védték a 274-ben berohanó góthok ellen, hanem magukat a Kárpáthegyek közé vonták vissza, s ott feritartották nemzetiségűket és függetlenségüket. (30. 1.) Balcesku szerint a góthok után a rettenetes liunnok, gepidák, avarok, bolgárok, besseuyők és kunok a IX-ik század végéig Daciát átbarangolták, de azért az ország még sem lett néptelenné. S nehéz időkben Erdély (Ardeal) havasai voltak a menekült rumän nemzetnek menhelyei. De e barbár bcrobanások közt sem feledkeztek meg emberiségi küldetésükről : a földmívelést megismertették a barbárokkal, kereskedésre és művészetre szoktatták, szóval: polgárosították őket. (31.1.) »Major Péter szerint is a dákok vagy megsemmisíttettek, vagy az országból elpusztultak, úgy. hogy a római colonisták Daciát a Tiszától kezdve, a Bánátot a Dunáig,* úgy szintén