Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - V. GY.: Karácson Imre „Magyarországi zsinatok” cz. munkája ismertetése 838

840 TÖRTÉNETI IRODALOM. 840 i'elszenteltetésök előtt született gyermekeket kell értenünk; azon Opus uevü győri kanonok pedig, ki 1210-ben kelt végrendeletében netalán születendő figyermekeiről intézkedik (Árp. Okm. I. 105.), és így kétségkívül házas életet élt, minden valószínűség szerint csak a kisebb rendekkel volt fölruházva. De bár mint álljon is a dolog, ezek mindenesetre egyes elszigetelt esetek, melyek talán inkább visszaélések, mintsem a görög felfogás érvényesítései voltak. - Szent István királynak a papok vádlóira és ellentanúira vonatkozó (III.) szabványát én szerzőtől eltérőleg úgy értelmezem, hogy azoknak csakugyan kifogástalan életű családapáknak kellett lenniök, ha t. i. világiak voltak, mi egyrészt azon szándékból, hogy számuk korlátoltassék, másrészt azon feltevésből rendeltetett, hogy a családapa már csak családjának jólétére való tekintetből is jobban fog őrizkedni a hamis vádolástól és tanúskodástól. Nem ellenkezik ezzel a következő (IV.) pont. mely így hangzik: »Testimonium laici adversus clericum nemo recipiat. Nemo enim clericum quemlibet in publico examinare présumât, nisi in ecclesia.« Itt ugyanis a »testimonium« alatt nem tanúvallomást, hanem tanúvallomásokról felvett nyilvános okiratot kell érteni, milyennek valamely pap ügyében való kiállításától a világi hivatalos közegek el voltak tiltva, minthogy a papoknak ügyei a templomban, vagyis az egyházi bírák előtt voltak elintézendők. A. szabolcsi zsinatnak az úgynevezett kalandos társulatokról szóló szabványát én akként magyarázom, hogy az azokra vonatkozik, kik a társúlat pénztárából valamit jogtalanúl eltulajdonítanak, vagy köteles tagdíjukat be nem fizetik. Mert. hogy az ily társulatok csakugyan birtak közös vagyonnal, az kétségtelenül kiderül pl. Pál zágrábi püspöknek 1370. évi szabályrendeletéből (Fejér, Cod. Dipl. IX. 4. 250.), mely részletesen meghatározza, liogy ki mennyit tartozik a társúlat pénztárába fizetni. — Az esztergomi zsinatnak »nullus festivitates vendere présumât« rendelete csekély véleményem szerint a bizonyos ünnepeken nyerhető búcsúval való üzérkedést, nem pedig az ünnep megtartása alól való felmentést tiltja. Még néhány apróbb tévedésre szeretném szerzőt jóakarólag figyelmeztetni, melyek magukban csekély jelentőségűek ugyan, de egy tudományos értékű műben bosszantólag hatnak, [gy pl. szerző a különféle Corpus Juris-ok beosztását, úgy látszik, nem ismeri, azért azokat többnyire helytelenül idézi. így mondja egy helyen : »A uiceai stb. zsinatok határozatait megtaláljuk Justinian Novelláiban, a Codex Justinianeusban és a Corpus Juris Kom an umbau« (icjij romani helyett), mintha a Novellák és Codex nem képeznék a Corpus Juris Romani kiegészítő részét.