Századok – 1888

Értekezések - KIRÁLY PÁL: Marcus Ulpius Trajanus dák háborúi - I. közl. 812

Ьлк HAÈORDI. 817 A római ellenzék zsörtölődött, gúnyolódott ugyan a béke miatt, s divatba bozta a birodalmat Decebal adófizetőjének nevezgetni, de annyi baszna mégis volt abból az államnak, hogy nem kellett új milliókat költenie a kellő számú hadsereg fölszerelésére, feltartására és hogy a birodalommal szorosabb viszonyba lépett dák uralkodó nem háborgatá többé az Al-Dunát:, sőt békére kényszerítő a bastarnok, roxolánok stb. vándortörzseit is. Megalázásról tehát alig lehet szó. Domitian dölyfös jelleme sohasem viselhette volna cl azt, — a senatorok hatalmas ellenzéke pedig épen nem. És a jó viszony még sem lehetett tartós. Decebal békéje kezdettől fogva magában hordá a romlás csíráit. A kor szelleme, Róma világuralmi helyzete, s Decebal birtokainak földrajzi fekvése és politikájának iránya tevék leheti'tienne annak hosszú ideig való föntartását. Az ó-kor nem ismervén az egyensúly-politikát, a nagy birodalmak : Perzsia úgy. mint Róma szomszéd államot csak akkor tűrtek meg magok mellett, ha kénytelenek valának. Domitian idejében beállván e kényszerűség, a békét elfogadta a senatus is, de hatalmas oppositionalis fegyvert kovácsolt belőle a császár ellen, ki végső éveiben épen semmi kedvet nem mutatott új háborút indítani a barbár ellen, mert nem volt semmi érzéke a katonai becsület iránt, s mert nem merte kitenni ingadozó trónját — épen az ellenzék miatt — messze földön s talán ismét szerencsétlenül vívandó háború esélyeinek, melynek már megindítása is rendkívüli nehézségekkel járt volna a birodalom megromlott pénzviszonyai s a hadsereg nagy deinoralisatiója miatt. Domitian tehát teljesen lemondott minden visszatorlási szándékról, s szabad folyást engedve a dolgoknak, tétlenül nézte, mint fejlődik a másfél század óta folyton zaklatot provinciák szomszédságában hatalmas katonai állam, mely minden perezben feszélyezi a birodalom külpolitikáját. Nem törődött vele, hogy Decebal napról napra előbbre halad seregének római mintára való szervezésében, a országa megerősítésében, majdnem bevehetetlen erősségekkel rakva meg minden alkalmas pontot a délkeleti Felföld liatárhegységeiben. S с mellett a barbár király diplomatiai tevékenysége is szakadatlan volt és sikeres. Alkudozásai, érintkezéseinek szálai, a birodalom európai határai közelében lakó minden letelepedett vagy vándorló népet elértek, elégületlenséget, izgatottságot keltve mindenfelé, — sőt követei még a Nagy-Király udvarát is fölkeresik szövetséget ajánlva Parthiának közös ellenségük : Róma ellen. A Nagy-Király kétségtelenül szívesen fogadta a dák urakat, s talán egyezkedésre is hajlandó lett volna, ha D'cebal megbízottjai kellő garantiákat tudnak nyújtani. Concrét megállapodásokra SZÁZADOK. 1888. IX. FÜZET. 54