Századok – 1888

Értekezések - KIRÁLY PÁL: Marcus Ulpius Trajanus dák háborúi - I. közl. 812

DÁK ITÁP.ORÚI. 815 tartója Oppius Sabinus vitézül szembe szállott ugyan, de elesett mielőtt segélyt kaphatott volna.J

) A római kormány Decebal működésének sikereit, irányát s a birodalomra hárulható veszélyeit az első években nem ismerte föl. Nem vevé figyelembe, hogy e genialis barbár mint döntögeti halomra a régi köztársasági és császári, mindig jónak bizonyult politika alapjait az által, hogy egyeztetni igyekszik a szomszéd népek érdekeit, hogy szövetségeket létesít azok között, kik eddig a legelkeseredettebb ellenségei valának egymásnak, hogy egymásután vonja ki őket a birodalom védnöksége alól, sőt politikájának, nagy terveinek propagandáját beviszi a császárság belső részeibe, forrongást támaszt a félig művelt vazall népek között, ujonczoztat, szökevényeket fogad szívesen és emel magasra udvarában. A római cabinet régi fölényében bízva és elbizakodva nem ügyelt e jelenségekre, számba nem véve azokat továbbra is úgy intézé a dunai tartományok sorsát, mintha a balparton mi sem változott volna. A csekély haderőt nem nevelték, megnyugodván a hitben, hogy az elçg lesz mindig, — sa következmény Decebal meglepő, szinte ellenállhatatlan betörése, a légiók leveretése és Oppius Sabinus eleste volt. Ez fölrázta végre a kormányt, s belátván, hogy régi politikáját: egyik népet a másik által semmisíteni meg, vagy legalább fékezni — többé nem alkalmazhatja, erélyesebb rendszabályokhoz fordúlt. s Domitianus császár L. Funisulanus Yettonius-t2) Dalmatia, Pannónia és Moesia parancsnokságával bízta meg rendelkezésére bocsátván az összes mozgósítható haderőt, — majd önmaga is Moesiába megy, hogy személyesen ellenőrizze a csapatösszepontosításokat3

). politikai intézkedéseket, de ő maga nem lévén hadvezér, a háború vezetését másokra bízta. Az előhadat Cornelius Fuscus gárdaparancsnok vezérlé, nagy katonai múlttal dicsekedhető tiszt ugyan, — de ellágyíták őt a világváros hoszszasan élvezett nyugalma, — gyönyörei —, és férfikora delén sökkal alkalmasabb volt az udvar ünnepélyein pompás tábornoki egyenruhában fényelegni a büszke gárda élén, mint ismeretlen földön, megvetett, de szívós, leleményes ellenséggel szállani szembe. Elbizakodottságában merészen, meggondolatlanúl tört előre, s midőn Decebal követei csak Domitian ügynökét akarva látni benne, adót követeltek tőle 4) vakmerően megtámadta a királyt., s >) Jornand : De rebus Get. 18, 76. ed. Mommsen. — Borghesi : Oeuvres completes. V. к. 92. kv. 1. а) С. J. L. III. 4013 = Henzen 5431, 5432 = WiUmans 1150. — C. J. L. III., p. 855 szerint 85-ben Pannónia propraetora volt. 3) Az elfogult Dio Cassius szerint csak múlatott, 67, 6, 3. •) Petrus Patr. : de legat. 4. (Dio nyomán lásd Historici Graeei minores, ed. L. Dindorf. Lipcse 1870. I. к. 426 kv. 1.