Századok – 1888

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Révai Kata Szidónia levelei férjéhez - I. közl. 798

804 RÉV A Y KATA SZIDÓNIA hívatva egyedül az Ostrosics nevet az enyészettől, a sok szép, ősi adományos jószágot az idegen kézre jutástól megmenteni. Az orvosok fürdőt ajánlottak a fiatal asszonynak, ki minden bajában legszívesebben a Pozsonyban lakó dr. Spindler tanácsával élt, bárha a mint leveleiből látszik a trencsényi Askanius mestert is nagyra becsülte. — A maga idejében nagyhírű orvos dr. Spindler azonban nem szívesen mozdúlt ki Pozsonyból, oda kötötte őt a szenvedő emberiség érdeke, meg aztán még egy annál is hatalmasabb kötelék: a köszvény, mely gyakorta igen kíméletlenül bánt e tiszteletre méltó férfiúval. Ostrosicsnénak kellett tehát a jó urat fölkeresni, hogy a fürdőzés tekintetében tanácskozhassék vele, mivel pedig dr. Spindler elvei szerint a fürdő csak annak használhat, a ki már megelőzőleg huzamos ideig az ő orvosságával élt, Kata Szidónia néhány hétig Pozsonyban maradt, s míg a cura tartott legfőbb kötelességének ösmerte újabb meg újabb politikai és hadi hírekkel látni el férje urát, minthogy abban az időben ujságlapoknak jó Magyarországon híre hamva se volt még! Az 1657. év junius havában Wesselényi nádorné is történetesen Pozsonyban időzött, kivel Kata Szidónia — atyafia is lévén a híres Széchy Máriának — igen bizodalmas viszonyban állott. Leveleiben különösen Wesselényiről mindig a legnagyobb tisztelettel szól, s jól esik elmondania férjének, hogy »az úr ö nagysága«, (a nádort értvén alatta) vagy »az asszony« Istókot < is tudakolták. A nádorné csak rövid ideig mulatott Pozsonyban, mert őis fürdőre készült, de Kata Szidónia ezalatt is gyakran mentudvarlására, és szóbeszéd közben sok mindent hallott tőle az ország ügyei felől. — »Izente ö nagysága — írja férjének —, hogy abban az órában hoztak az úrnak Érdélből leveleket ti, azt írják', hogy az öreg fejedelem asszony kigyütt Munkácsvárába, és hogy reája ütöttek lengyelek tatárokkal együtt, a várat, meg nem vették, de a várost mind főttig felégették és valamint a kozákok Lengyelországba cselekettek, a lengyelek tatárokkal együtt úgy cselekettek Munkácson, még a kis gyermekeket ketté vágták és f öldhöz verték ; az szegén öreg fejedelem aszont szánom, hihető nagy ijetségbe vót.« Máskor meg azt újságolja, hogy Kohári és Pálfti Miklós Bécsből a Csallóközre mentek hadat fogadni s közel háborút jósol. Nagy megbotránkozással adja elő egy alkalommal, hogy Pozsonyban a pápisták azt a hírt terjesztik, hogy a lutheránus templom ablakából egy kámzsás ördög mindenek szemeláttára kidugta a fejét. — De már erre csakugyan fellázad, s méltatlankodva »nagy hazugság«-uak bélyegzi a pápisták beszédét, a mit Bécsben kinyomatni is készültek. — Hogyan, hát e nő annyira