Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Magyar elemek az oláh nyelvben írta Alexics György 750

TÖRTÉNETI IRODALOM. 757 Hensel Ешге fija« is, a ki a négy evangelioniot, legalább a János evangeliomát 1466-ban »megvégeztette«. S a mely ok a huszita korban, az folytatá a német reformatio idejében is a moldvai városok magyarosodását. Arról, hogy a huszitaság Erdélyben is magyarosított volna, nincs tudásunk : de hogy a német és helvét reformatio Kolosvárt, Nagy-Enyedet, Tordát, Toroczkót stb. megmagyarosította, bizonyosnál bizonyosabb. Nagyon messze elvezetnének a magyar szók az oláh nyelvben, arra késztetvén, hogy belémélyedjek a moldvai egyházi történetekbe. melyek a hitvallások és nemzetiségek tusájában állanak, s megmutatják, hogy elébb a katholikusság általában, azután pedig az olasz papság fojtotta el, a moldvai magyarságot : de vissza kell térni, a honnan kiindultam. Ismétlem tehát, hogy a vendég szók nagy jelentőségűek minden nyelvben, s hogy Alexics könyve, a magyar historikust is kell, hogy érdekelje. Én két szót emeltem ki, a melyen a vendégszók történelmi tanúságát felmutattam, a hitlen és mentui (= menteni) szókat. Természetesen, Alexics is tárgyalja ezeket, föl-fölhozván azon különösségeket, melyekkel a runiun philologusok 1878 óta (a mikor én azt írtam, a mit itt ismételtem) azoknak latinságát akarják megerősíteni. A viklen szónak, mely a hitlen, fitlen-bői változott azzá, a hiclenis szóból származtatják, mely »két részre hajlást jelentene« s azért tehetne gonoszt is. Csak az a baj, hogy ilyen latin szó nincsen. Azért Hasdeu azt az ószláv xitr-bői valónak alítja, de nem mondja meg, hogy lett abból hitlen, fitlen, viklen. A magyar olvasó is csudálkozik, hogy íZ-ből kl lesz az oláh nyelvben : megmondjuk tehát neki, hogy a Bethlen helynevet is Beklenuek, ВекИап-щк. ejtik az erdélyi oláhok. Még különösebben járnak a rumun philologusok a mentui = menteni szóval. »Noha Hunfalvy (Ny. Közi. XIY. 435) és Cihac (diet. II. 515) világosan reá mutattak magyar származására, — igy ír Alexics — a latin eredet védői a legutóbbi időkig a latin »manu-tueor« sarjadékának erősítették. A mint azonban ez állításnak tarthatatlansága napfényre derült, a latinoskodók vezére, Hasdeu, egy újabb etymologiát fedeze föl, s ezt a latin mantum-ban = köpönyeg, vélte feltalálhatni, a melyből épp úgy támadt volna mentuesk = menekülők, mint a latin excappare-bó\ lett skapat« stb. — Ámde ezen slcapat szóban az s hang a latin еж-пек kifejezője, s az jelenti a »K«-(szabadúlást) stb. A maní«wi-ból képzett (nem képzelt) mentuire nem jelentene /.-('takarni, hanem inkább öetakarni félét; tehát átvitt értelemben is nem jelentene : megszabadítani, hanem : megfogni. Alexis azonkívül megmutatja, hogy a mantum szó spanyol eredetű, mely a latinban kevésbbé volt elterjedve, s a melyet az oláh nyelv nem ismer.