Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Br. ROSZNER ERVIN: Az egyházi vagy praedialis nemesek és birtokuk írta Ozorai József 71

74 TÖRTÉNETI IRODA LOM. Szerző szerint az ősi rendeltetés tanából vagy az következik, liogy paraszt nem bírhatott praediális telket, vagy pedig az, hogy ilyen kúriáknak birtoklása által a paraszt is praedialistává lett. A dilemma tetszetős, de hamis, mert a birtoknak jogszerűsége helyett, annak csupán lehetőségét említi. Pedig szerző is jól tudja, hogy Perényi Péter, Czibak Imre, Török Bálint s más világi főurak tényleg püspökségeket birtak, de azért egyikük sem lett ez által püspökké, jóllehet a püspöki javaknál az antiqua destinatiót, oly értelemben tudniillik, hogy a püspök személyes ellátására, valamint a püspöki állásból folyó kötelességek teljesítésével kapcsolatos költségek fedezésére vannak rendelve, szerző sem fogja kétségbe . vonni. Viszont azt is tudja szerző, hogy praediális telkeket birtak számosan a világi főurak közül, р. o. Apponyi, Balassa és Gyulay < grófok, de azért még sem lettek praediálisták. Az antiqua destinatio tárgyában folytatott polémia után áttér szerző az esztergomi érsekség praediális nemeseihez s kivonatosan ismerteti ama nagyérdekü összeírást, mely a praediális falvak és telkekre vonatkozólag a XYI. század közepe táján készült. Munkájának eme része is nagyon sok érdekest és tanulságost tartalmaz. Kár, hogy a tanulmány kerete nem engedte az említett praediális összeírásnak egész terjedelmében való közlését. E fejezetből megtudjuk, hogy az esztergomi érsekség praedialistái négy nemesi székben voltak tömörülve, még pedig a verebélyi nemesi szék Barsmegyében, a szentgyörgyi Nógrádban és Hontban, a vajkai Pozsonymegyében és az érsekbéli nemesi szék Komárommegyében. Utóbb a négy székből tényleg kettő lett, mi összefüggésben áll azzal, hogy az esztergomi érsek két bandériumot tartozott kiállítani. Szerző részletesen fejtegeti, hogy minő helyet foglaltak el és minő szerepet töltöttek be ezek a nemesi székek a magyar közjogban ; minő viszonyban állottak az esztergomi érsekhez, az országos dicasteriumokhoz és a törvényhatóságokhoz, és hogy milyen volt szervezetük. A 149. lapon megkezdi szerző a praediális birtokjogi természetének fejtegetését s megtámadja Wenzel Gusztáv ama tanát, hogy a praedialisták a praed.iumokat hűbéri adományúl birták. A 156. lapon újból felveti szerző a praedium tulajdonjogának kérdését s annak bizonyítása czéljából, hogy az eladományozott praediumnak tulajdonjoga is az egyházé maradt, két okmányra hivatkozik. Az egyik IV. Béla királynak adománylevele, melyben »quandam terrain Keer vocatam« az esztergomi érsekségnek adományoz »perpetue donationis titulo possidendam«, s ennek kapcsában azt mondja szerző, hogy az esztergomi érsekség kétségtelen tulajdonjogot szerzett ez adomány által a keéri jószágon. A