Századok – 1888
Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - IX. közl. 730
738 GR. LÁZÁR MIKLÓS. de ő nem volt királyi hivatalos. Öt tartják, de úgy látszik tévesen ; ama Csáky Lászlónak huszárezredese, azután dandárnoka is, czegei Wass György naplójából1 ) kitetszik, hogy nem ő, hanem az ő László fia állott Rákóczi-pártján és Rákóczi a zsibói ütközet napján talán nem az idősb, hanem az ifjabb Csáky László vendége volt a szurduki kastélyban. Második neje Bethlen Éva, utolsó neje, állítólag, Jósika Judith. Halála idejét 1708-ra teszik. Dobokaniegyében Buza volt főbirtoka. Gyerövásárhelyi Gyeröffy György. (Lásd Kolosmegye.) Gyerőffy György, János és Apafii Margith fia. Az 1657-iki lengyel hadjáratkor II. Rákóczi György őt Apafii Istvánnal mint zálogot hagyta ott, hol tiz évig volt tatárrabságban. Kiszabadulása után mint a fejedelmi tábla assessora működik. 1675-ben Dobokamegye főispánja lett, 1679. augusztusban Kolosmegye főispánságát is kapja, de utóbbit csak 1680. szept. haváig viseli. 1684. juliusban szűnik meg dobokamegyei főispánsága, és beiktatják Kolosmegyében. 1691-ben consiliarius is lesz. Megholt 1694-ben Kolosvártt. Neje Kemény Kata. Losonczi Bánffy Gábor. Bánffy Gábor, Zsigmond és Perényi Erzsébeth fia. Dobokamegye főispánságában utóda Csáky Lászlónak, s valószínűleg 1678-ban, ez év első felében neveztetett ki azzá, és ekként 1681-ig van felmutatva. Magtalanúl holt el. Neje Dolhai Mária mint özvegy áll egy 1682. julius elején kelt levélben. Losonczi Bánffy György. (Lásd Fejérmegye.) Bánffy György, Dénes és Bornemisza Kata fia. Hodor szerint Dobokamegye rendei őt gyermekkorában 1672-ben választották meg főispánnak »felavatás nélkül«. 1681-ben iktattatott be s e megye főtisztségét haláláig viseli. 1685-ben Eejérmegye főispánja lesz, 1687-ben consiliarius is. Eejérmegye főispánságát a kolosmegyeivel cseréli fel és 1694-ben a főispánságba és kolosvári főkapitányságba nagy solennitással iktatják be. Erdély kormányzója 1691 -1708-ig. Gróffá 1696-ban lett. Megholt 1708. nov. 15-kén Szebenben. x) K. Papp Miklós, Történeti Lapok I. k. 50. 66. !.
