Századok – 1888

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Patócsy Ferencz - II. közl. 714

PATÓCSY FERENCZ. 719 iránt. Ezentúl úgy tekintette, mint versenytársát, aki előhaladásának útját állja, — s akit ennélfogva érdekében áll minél előbb megbuktatnia. IV. Kétséget nem szenved, bogy Patócsynak kiváló érdeme volt a tiszai részeknek Erdélylyel való egyesítése körül. De a viszonyok, és különösen Fráter György személye és szereplése egyáltalán véve nem kedveztek neki. Legfeljebb azt lehetett volna tartani kedvező körülménynek, hogy Fráter György önkényes tettei, uj meg uj kalandos tervei és gyanús magaviselete által elidegenítette magától az ország főembereit. Ezt a körülményt Patócsy Ferencz és Petrovich fel is használták arra, hogy a királynét figyelmeztessék az ebből következhető veszélyekre. Élénk színekkel festették előtte a romlást, mely a barát további önkénykedéseiből a hazára önkénytelenül zúdulni fog. Egyáltalán véve nem titkolták, hogy meg akarják buktatni. De azt nem magánbosszúból eredő, hanem a közügy érdekében fekvő kötelességszerű cselekménynek kívánták feltűntetni. Ezért a leggyengébb, a közönség előtt legsebezhetőbb oldalról támadtak őt meg. Figyelmeztették a királynét azon törvényre, mely a kincstartót számadásra kötelezi ; mert tudták, hogy ez nem lesz képes a törvény követelésének kellőleg megfelelni. A királyné, 1547. ápril végére országgyűlést hívott össze Fejérvárra, hogy a barátot számadásra kényszerítse. Patócsy örült a jó alkalomnak, melyen fondor ellenfelének csúfos bukását fogja szemlélhetni. De a barát itt is kivágta magát. »Tudom én — úgymond — kötelességemet ; úgy vezetem a pénzügyeket, hogy azok zavarba ne jöjjenek, de számadásomat csak akkor adom be, ha a királyfi megnő.« Ezzel láthatólag ki akart bújni a kötelesség alól. Patócsy és Petrovich annál erélyesebben követelték a számadást. Hivatkoztak a törvény világos szavaira, melyeknek senki sem szegülhet ellene. Uj meg uj gyanúsítás nyilait lövögették feléje. Kezdték emlegetni János királynak hátrahagyott kincseit, melyek állítólag a kapzsi barát kezei közt vesztek el. A rendek napról-napra ingerültebbek lőnek ; elhatározták, hogy a barát váraiba a királyné által kinevezendő várnagyok helyettessenek. De Fráter makacsúl védelmezte magát. Midőn a királyné látta hogy semmiképen nem akar számolni, panaszával a szultánhoz fordúlt, aki aztán csakugyan elrendelte a számoltatást. Patócsy győzelme a barát felett már biztosnak látszott; de csakis látszott, mert a ravasz ember ismét kicsúszott körmei