Századok – 1888

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Az Ál-Brankovicsok 689

69(1 THALLÓCZY LAJOS. gyűjtött bizonyítékai alapján az oláhországi Braukovánokkal elismertette, hogy velők Brankovics György deszpota révén atyafiságban van, 1681-ben Brankovan Konstantin vajda nyiltan »kedves fiának«, »rokonának« nevezi. E czélját könnyen elérhette, mert Oláh- és Moldvaországban Jacobus Heraclidesnek, a hamisításai révén vajdaságra jutott (1561 — 3) kalandornak adatai közkézen forogtak. Heraclides ugyanis már száz évvel Brankovics föllépése előtt czéljaira felhasználta és ferdítgette a való és költött históriai datumokat. Tekintve Brankovics históriai eszmemenetét s kivált genealógiai összeállítását, valószinűnek tartjuk, hogy megszerezte Heraclides kéziratait, melyeknek oláh földön kellett maradniok. Azonkívül segítségére volt kortársainak tudatlansága s nagyban kezére járt nemzetbélieinek elnyomott állapota, kik nyomorúságokban benne látták a megváltót.Bátyja Száva révén megnyervén a szerb papságot, híre napról napra terjedt, s az ipeki pátriárkák is : Maxim, utána Csernovics Arzén -— mint a következmények igazolják — komolyan hitték előkelő származását. A morális elismerés azonban nem volt biztos alap, melyre építhetett volna, meg kellett nyernie a császári udvart, hogy kellő nyomatékkal léphessen föl. E részben legjobb eszközül kinálkozék a császárhoz átállani óhajtó gr. Csáky-féle katholicus emigráczió. Mindenekelőtt arra törekedett, hogy az oláh vajdát belévonja az emigránsok érdekkörébe s azután ezen az úton a császár pártjára vigye. Az emigránsok abban reménykedőnek, hogy Erdélyben nagyon népszerűtlen lévén a török érdekben való fegyverre kelés, melyet, tekintve a császáriak hadra készülődését, már erősen sürgetett a szultán : Apafi ellen ki fog törni az elkeseredés s ők majd oláh s török segedelemmel birtokukba ejtik a bomladozó országot. Csáky László ezért már jó eleve megkötötte — 1681. aug. 21. — a szövetséget Brankován vajdával, jószágokat ígérvén neki a hatalmába kerülendő Erdélyben.3) Reményeik nem teljesültek, mert a törökök minden várakozás ellenére komolyan készülődtek s Kara-Mustafa nagy erélyt fejtett ki a hadsereg mozgósításában ; Apafinak mennie kellett s Erdély nem lázadt ») Török-Magyarkori Áll.-okm.-tár. VI. 149. 1. 2) Török-Magyarkori Áll.-okm.-tár VII. 598. 599. stb. 11.