Századok – 1888

Tárcza - Vegyes közlések - 686

TÁRCZA. 687 »A MAGYAli MEZŐGAZDASÁG TÖRTÉNETÉNEK ÉRDEKÉBEN« Czím alatt a Kassán megjelenő s Kováesics Béla által szerkesztett »Gyakorlati Mezőgazda« czímü hetilap Ruisz Gyula tagtársunk által írt korszerű felhívást tesz közzé. Előrebocsátja, hogy mezőgazdaságunk története megírásának érdekében eddigelé alig történt valami s ennek igazolásául felsorolja azt a pár önálló munkát, mely e kérdéssel foglalkozott (Horváth, Kossovich, Wenczel), méltányolja Erkövy és Korizmics tevékenységét, kik munkáikban figyelemmel voltak a gazdaságtörténeti fejlődésre. Kiemeli Rodiczky Jenő munkáját, ki sok históriai adatot értékesített. Igaza van, hogy mindez tulajdonkép még is kevés, kivált egy pár excellence földmívelő államban, melyben — mondja Acsádyval — »az állam politikai nemzetközi szereplését gazdasági tényezők befolyásolták s melynek belső mozgalmai a socialis és gazdasági bajokkal kapcsolatban állottak.« Abban is igaza van, hogy mezőgazdaságunk történetét az eddig kiadott történeti forrásokból megírni nem lehet. Mezőgazdaságunk történetének forrásai szétszórva a levéltárakban őriztetnek — főként az országos levéltárban, hol pl. Debreczeni Tamásnak, I. Rákóczy György praefectusának jelentései valóságos kincses bányát képeznek. Örömmel üdvözöljük tehát a »Gyakorlati Mezőgazdát«, mely elhatározta, hogy lapjában a történeti forrásoknak rovatot nyit s szívünkből óhajtjuk, hogy e felhívásnak író és gazda tagtársaink közül mennél többen járuljanak a Mezőgazda illető rovatainak értékesítéséhez: »Legyen e lap — mond и felhívás végén — tárháza, kincses bányája a régi Magyarország gazdasági életére vonatkozó adatoknak. E lap legyen a kaptár, melybe a gazdák mindmegannyi méhek, az elmúlt idők tágas mezejéről a virágport összehordják, hogy méze majdan az új emberöltők megerősödését, a mostoha idők járásakor önbizalmát s az éltető édesanya : a hazaföldnek szeretetét fokozza ! Gazdatársaink legtöbbjének, különösen a kik nagyobb és régibb uradalomban alkalmazvák : bárki másnál inkább módjukban és szabadságukban áll az uradalmi archívumok anyagtömegében kutatni. Használják föl előnyös helyzetüket a közügy érdekében s a felfogásuk szerint értékes és érdekes adatokat iratokat s okmányokat eredetiben vagy másolatban küldjék be közlés végett e lapokhoz, mely ez adatok fölvételére, »Magyar gazdaságtörténeti adattár« czímü időszaki rovatot nyit. S azok is, kik esetleg régebbi vagy újabbi, hazai vagy külföldi nyomtatott müvekben a magyar mezőgazdaság múltjába vágó följegyzéseket, megfigyeléseket, tapasztalatokat találnak : írják ki azokat, az őket tartalmazó mü egész czímének, szerzőjének, megjelenési helyének és idejének, úgyszintén az illető lapszámok pontos megjelölésével és bocsássák adattárunk rendelkezésére. Nagyobb czikkeknél, ha leírásuk esetleg fáradságot okozna, az illető műnek beküldése volna kívánatos, önmagától értetvén, hogy a mii a beküldőnek sértetlen állapotban visszaszolgáltatva leend.«