Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - TAGÁNYI KÁROLY: A „Milieu” a történelemben. Dr. Ratzel Frigyes: A föld és az ember ford. Simonyi Jenő 659

<662 TÖRTÉNETI IRODALOM. csak egyik oldalát magyarázzák. Tudniillik pontosan körülírják azon földrajzi kereteket, melyeken belül mozog az ember, s eme mozgásoknak természeti törvényeit codificálják. Ezekből megtudjuk mindazon okokat, melyek a népek eloszlását, egyiknek fölényét a másik fölött, gazdagságát vagy szegénységét szabályozzák — de azt nem látjuk : mik maguk e népek egyenkint, és a természet, mely hatásainak köszönhetik testi és lelki sajátságaikat. Egyszóval csakis azon tényezők állnak előttünk, melyektől a népek sorsa függ, de nem individualitásuk. Egyéniségükből csak annyit látunk, a mennyit arra nézve a különböző földrajzi keretekből, s abban való mozgásuk természetéből lehet következtetui. Egyáltalán az anthropo-geographián nagyon meglátszik még. hogy nem régen szakadt ki a geographiából, kutatása és tanúlságai szorosan a földrajz körében mozognak. Mikor a különböző éghajlatokról beszél, akkor is csak a népek elterjedését s a különböző égövek alatti akklimatizálódást magyarázza, s még itt sem a népek mikénti átalakulását, csak a mikor az pathologiai természetűvé válik. A mit pedig ugyanazon övek északi és déli népeinek munkásságáról, jelleméről mond, az tulajdonképen ismétlése annak, a mi már a hegységek és síkok lakóiról volt elmondva. (383—386. 1.) A milieu-nek a népek characterére tett közvetlenebb és állán- 1 dóbb hatásait magyarázni két módszer divatozik. Az egyik az analógia módszere, vagyis inkább szertelensége. Sokan ugyanis az illető nép jellemében ugyanazt, akarják látni, ami természeti környezetében megvan. Ezt az eljárást Ratzel ítéli el legjobban, midőn elrettentő például Munzinger kordafani útleírásából a következő helyet idézi (77. 1.): »Itt egyhangú a természet, nincs egy kiemelkedő hegy, nincs egy határozott hegysor és nincs nagyszerű rónaság, mely az egésznek jelleget és egységet adna ; még a fák is csak középszerűek, több a bokor és ilyen az ember és a társadalom is, senki se magaslik ki, senki se uralkodik « Ez a módszer a milieu s a népek jelleme közt a legerőszakoltabb módon keresi a párhuzamot és kapcsolatot. Xem veszik észre, hogy annak a logikához semmi köze, és hogy okok helyett tulajdonképen metaphorákat keresnek s csak saját hangúlatukat festik azokkal. Mentségük csak annyi lehet, hogy e hibába éppen a szellemes emberek esnek leginkább. Ratzel se tudta megóvni magát e »licentia poetica«-tól, midőn (260. 1.) a föld színének egyhangúságából egyhangú életre következtet, vagy midőn helyesli (401.1.) Leroy-Beaulieunak azt a mondását, hogy az orosz birodalom egységét éghajlatának tele mozdítja elő leginkább, mely északtól délig egységes fehér leplet borít reá. Természetes, hogy a legszellemesebb népnél ; a