Századok – 1888

Értekezések - SZENDREI JÁNOS: Egy megbukott görög boltos a XVII. században 533

KÜLÖNFÉLÉK EGY MEGBUKOTT GÖRÖG BOLTOS A XYII-IK SZÁZADBAN. »Graeca fides, nulla fides«, mintha ezt a mondást nem is az ó-korban találták volna ki, legalább a jelen század elejéig legalább is annyian szidták a jámbor görögöket, mint most egy már politikai párttá is öregbedett ellenszenv egy másik nácziót szokott emlegetni. Hja hiába. Homertől kezdve a mai napig senki sem szerette a hitelezőit, ámbár voltak reá példák, - az ó-korban —, hogy rendesen ki is fizették őket. És hát azon kor szabadalmazott hitelezői a görögök voltak. Felső-Magyarországon épugy, mint az alföldi városokban a »göröghöz menni« annyit tett, mint boltba menni vásárolni, még pedig — mint az alábbiakból is ki fog tűnni — hitelbe. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a hitelezést a görögök találták volna ki Magyarországon, arra nélkülök is régen rájöttek már itt, de meg másrészt okmányi adataink vannak reá, hogy azt már a XIII-ik században nagyban űzték az izmaeliták is. Tény azonban, hogy a hitelt, mint a modern kereskedelem és világforgalom egyik legfontosabb tényezőjét, nagyobb arányokban ők léptették nálunk életbe s a váltóknak Olaszországból elterjedt intézményét is ők vették itt legelőször szélesebb alapokon igénybe. Nemzetiségére nézve valamennyi itt megtelepedett görög keleti vallású macedóniai bevándorlott volt. Első ízben már a XY-ik században, mint a borkereskedelem s a keleti, ma úgy nevezett gyarmatáruk forgalmának csaknem kizárólagos közvetítői tűnnek fel. Az övék az érdem, hogy a magyar, különösen a hegyaljai, az egri, miskolczi és főleg a tokaji borokat, egészen a keleti és éjszaki tengerek partjáig ismertté tették. Ok vetették meg alapját egészen a legújabb korig Lengyelországgal fennállott azon élénk borkereskedelemnek, melynek főutja Hatvantól, Miskolcz, Kassa, Eperjes és Bártfán át vitt a határra s a mely századokon át nem egy királyi rendelet és privilégiummal bizto-