Századok – 1888

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - VII. közl. 505

ERDÉLY FŐISPÁNJAI. 509 vénsége, és egy más ez évi, jun. 7-ki, levélben a fejedelmi itélő tábla elnöke is. *) Hogy 1636-ban is fel van ruházva a főkapitánysággal, következtethető Lorántfy Zsuzsánnának a fejedelemhöz Szamosujvárról febr. 24-kén írt levele e soraiból : »én inkább akarám, ha itt lennének (a gyermekek) együtt velünk, meg is lehetne, ha Erdélyi uram itt nem lenne, de különben nem ;« 2

) e sorok arra is mutatnak, hogy ez időben Erdélyi nem gernyeszegi birtokán, hanem Szamosujvártt lakott. Az 1636-ik évben, a Bethlen István elleni hadjáratkor, sem a maga, sem felesége birtokai után hadat állítni nem akart s nem is állított. Az 1637-ki hadjáratkor is elmulasztá állítani. 1637. tavaszától reá vonatkozó adatra nem akadtam. Utódjára nézve sincs biztos adat, lehet, hogy a hadnemállítás miatt a fejedelmi kegyet vesztve, tisztségeiből kiléptetett, de lehet az is, hogy vénsége okozta kilépését. Gr. Kemény József Erdélyinek somkereki birtokából 1627-ben írt levelének kivonatját ismerteti (Notitia Capit. AIbensis Tr. II. k. 275. I.) ekként: »Steph. Erdélyi inlongum et latum scribens Principi significat, quod modo tum ob mfirniitatem suam, cum ideo, quod de npgotio Stephaui Bethlen et Chami Tartarorum fundamentaliter nihil sciat, hinc nihil solidi in medium possit consulere. Somkerek 28. Mártii 1637.« Meghalt 1642. márczius első felében, ugyan a tájtt, mikor sógora Mindszenti Gábor dobokamegyei főispán meghalt. 8

) Első neje: Apafi Erzsébeth, Lénárt lemya. Második: Mindszenti Krisztina. Utóbbi nejét a gernyeszegi s más jószágokért 1643-ban, mint özvegyet, perbe fogták, mivel az 1636. és 1637-ki hadjáratokra férjével együtt katonát nem állított, azonban hozzájárulván I. Bákóczi György fejedelem beleegyezése, a jószágok egy részét haláláig birta. A föntebbi sorok bevégzése után akadtam a Mindszenti Krisztina elfoglalt javairól szóló közleményre (Történ. Tár. 1885. évf. I. f.), ebből kitetszik, hogy I. Rákóczi György a Bethlen Istvánnali hadakozáskor Erdélyit locumtenensnek hagyta az országban, de ez megbetegedvén Gernyeszegen, a helytartóságot nem folytathatta ; továbbá kitetszik ebből, vagyis e sorokból : »a mely embert életében nem citálnak vétkéért« — következtethető, hogy főispánságát nem veszté el. Erdélyi 1638-ban aug. 29-én Somkereken készített végrendeletet s javait feleségének hagyományozta. *) Ugyanott, Лир. XIV. Kemény János felemlíti Erdélyit, mint vérszerént való atyafiát, és ki Keményt nem szerette religiójáért. 2) A két Rákóczi Gy. fejed. Családi Lev. 13. I. 8) Haller Gábor Naplója.