Századok – 1888

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jávorka Ádám ezredes s a gr. Forgách- és Rákóczi levéltár (Vázlat a Rákóczi emigrátió történetéből) - III. közl. 489

492 JÁVORKA ÁI>ÁM EZREDES Mikor pedig 1711 elején kibujdosott, — levéltárát nem hagyá Munkácson, kanem annak színét-javát összecsomagoltatva és gondosan bordókba rakatva, katonai kísérettel szánokon átszállíttatá ugyancsak Kéry felügyelete alatt Lengyelországba, Jaraszlóra. Innét Krucsay vitette aztán 1712-ben a fejedelem parancsára a levéltárat Danczkára, a hol ekkor Rákóczi, udvara egy részével, tartózkodik vala. Mielőtt innen Francziaországba útra kelt volna, — archívumát a tengeri út bizonytalanságának kitenni nem akarván, — nagy gonddal átrevideáltatott mindent, s a tokokba zárt diplomákat, vászonba varrt függőpecséteikkel, és a kék vagy piros selyemszalagokkal összekötött levélcsomagokat zacskókba tétetve, hordókba és ládákba rakatta, melyeket lepecsételtetett. Azután pedig egy vasajtós, vasablaktáblás, tűzmentes boltba helyeztetvén, más egyéb drága portékáival együtt udvari főkapitányának a hű Yay Ádámnak s belső titkárának Beniczky Gáspárnak gondjaira bizá. A levéltárra különösen ez utóbbi tartozott gondot viselni. 1713-ban azonban Beniczky amnystiáért folyamodván, hazajött, a hol őt 1714-től fogva ismét régi urának : gr. Erdődy Sándor kamaraelnök és vasi főispánnak — gr. Bercsényi Miklósné, gr. Csáky Krisztina első férjétől való fiának — szolgálatában leljük. A levéltárat Beniczky Vay Ádámra hagyá, a ki híven is őrizé azt, 1719-ben történt haláláig. A következő években a danczkai emigráus-telep föloszlott. Mi történt a Rákóczi-levéltárral tovább? eddig homály fedé. Annyit tudunk csak Rákóczi Emlékiratainak előszavából és » Vallomásai «-ból, hogy mikor ezeket 1717-1720-ban Törökországban irá : pusztán emlékezetből dolgozott, levéltára nem vala kezénél. Később, a múlt század közepén, a gr. Aspremoutok a Rákóczi-levéltárat valahonnét a külföldről titokban hazahozatták s az ónodi vár egyik tornyában tartották befalazva ; mígnem az utolsó Aspremont-leány, gr. Erdődy Györgyné, a jelen század harmadik vagy negyedik tizedében, előbb a ledniczei uradalom székhelyére a rovnai kastélyba, s onnét az ötvenes évek végén vasmegyei Gyepü-Eüzesre, végre a hatvanas évek elején a szomszéd vörösvári kastélyba szállíttatta azt, hol azután fiának gr. Erdődy Istvánnak liberalitásából a nagybecsű levéltár 1863-ban mígnyílt a tudomány előtt.