Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - L. B.: Magyarország mezőgazdaságának története írta Wenzel Gusztáv 462

462 TÖRTÉNETI IRODALOM. 462 láttuk, hogy a Zbugyából, Zpan-ból, Izbugyát, Ispánt csinál a magyar ejtés. így lett a Lwow-bíA Ilvov, vagy Ilvó. A 357-dik lapon a Szerencs zempléni mezőváros nevéről felhozza szerző, hogy az Anonymus azt a Szerelem szóval magyarázza meg, de Szahó Károly inkább a szerencse szóval köti össze. Pesty így dönti el a kérdést : »Egyébiránt valamint szereim, úgy szerencse szavunk csakugyan egy azon szer gyökből származik.« A szerencse szláv szó : szrecsa, s úgy rémlik előttem, hogy még Tinódi szerecsában írt szerencsében helyett. Ezt tehát és a szerelmet nem lehet egy gyökből származtatni. Minthogy Pesty a mái, rez szókat, mint compositumok részeit felhozza, csudálkozom, hogy a nevezetes el szót nem hozza fel, a minek a Siebenbürgen czikk alatt lehető sok helyet szánt. Az olvasó, azt hiszem, meggyőződik az előhozottakból, hogy Pesty Frigyes »Magyarország helynevei« rengeteg történeti és földrajzi adatokat tárnak ki, melyek mind becsesek. Arról is meggyőződhetik kisérő fogyatékos észrevételeimből, hogy nem könnyű feladat a Helynevek összeállítása és értelmezése ; s hogy köszönetünkre tarthat számot, a ki abból annyit adhat, a mennyit Pesty Frigyes adott, és még fog adni. HUNFALVY PÁL. Magyarország mezőgazdaságának története. Irta Wenzel Gusztáv. Kiadja a M. Tud. Akadémia történelmi bizottsága. Budapest, 1887. X. 424. lap. Senki sem kételkedhetik azon, hogy nem közöüséges nehézségekkel kell megküzdeni annak ki a magyar mezőgazdaság történetének megírására vállalkozik. Már első pillanatra is világos, hogy úgy a gazdálkodásnak, mint a hazai történetnek minden részletében járatosnak kell lennie. De a mint látni fogjuk, még ennél is nagyobb követelményeknek kell megfelelnie. Közgazdasági és politikai, nevezetesen agrár-politikai ismeretek hijjával ugyanis egyes kérdéseket tisztába hozhat ugyan, de meg nem állapíthatja a mezőgazdaság évszázados fejlődésének nagy és még ismeretlen körvonalait. Mai nap, mióta az intensiv gazdálkodás lett az általános jelszó, még a szakkörök is úgy szoktak gazdasági (még extensiv) kultúránkról szólani, mintha az még bölcsőben feküdnék. E vád érthető, de éppen nem alapos. Majdnem ezer éve annak, hogy nemzetünk zöme kizárólag mezőgazdasággal foglalkozik, és a sok súlyos csapás, mely nemzetünket ez idő alatt érte, karöltve a meggazdagodási vágynak időhöz és nemzethez nem kötött általános emberi tulajdonságával, sok száz év óta arra készteti a gazdákat, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyenek szert a honi talaj okszerűbb és szorgalmasabb megművelése által.