Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Oo-u.: Villemain: Pindar szelleme és a lantos költészet stb. Francziából ford. Csiky Gergely 371

372 történeti irodalom. 374 Francziaországban Pindar szelleme Ronsard lantján jelenik meg s Bossuet szónoki fenségében culminál. Mily érdekes találkozása a véletlennek, bogy Pindar szelleme egy pap- és egyházi szónokban testesül meg. Pedig e hasonlatosság vagy rokonság nem függ itt néhány betűszerinti utánzástól vagy a nyelv néhány véletlen találkozásától : sokkal általánosabb és bensőbb az. Szemünkbe ötlik e hasonlóság, az egészben és a részletekben, mind annak daczára, mi elválasztja egymástól a méltóságos franczia püspököt, a tisztviselő fiát, ki maga is tisztviselő volt, kit befogadtak egy nagy király udvarába és állami tanácsába, a mély theologust, a hasonlíthatatlan szónokot, kinek hangja a nagy temetéseket díszesíté, — és a bálványimádó Görögország zengzetes troubadourját, a boeotiai zenész fiát, ki egy thebai kis házban lakott, költő és dalnok volt s e czimnél fogva szívesen látott vendég a görög városokban, a syracusai, agrigenti, aetnai, cyrenei királyok palotáiban és gyakran a gazdag polgárok házában és asztalánál is, hol ajándékért vagy barátságból a görögök szentelt játékaiban nyert diadalokat dicsőíté. S daczára a sors és gondolkozás minden ellentétének, egy uralkodó vonás, a styl, a léleknek ez arczúlata, oly közel hozza egymáshoz e két embert, hogy a meauxi püspök egy lapja leghívebb rajza az olympiai költőnek, és Bossuet franczia prózája, midőn magasztos, leginkább hasonlít Pindar görög költészetéhez. Angol földön leginkább Gray áll Pindar szellemének hatása alatt ; Olaszországban Monti és Manzoni az utolsó lyricusok, kik a görög költőt visszatükröztetik. Azután a franczia Béranger alakja emelkedik előtérbe, ki oly szépen eltalálta művészetében a lyrai hangot s érinteni tudta a tömeg szenvedélyét, mig a müveit izlés tetszését is kivívta. Az utolsó költő szerzőnk művében, kinek lantján Pindar szellemét érezzük, a spanyol Gomez Gertrúd. Nagy vonásokban vázoltuk a könyv tartalmát. Kétségtelenül nagyjelentőségű a tárgy, melyet az felölel s igazán megérdemli, hogy az emberi lelket foglalkoztassa. S teszi ezt franczia modorban, egészen könnyedén, tartózkodva minden mellékes tekintettől, mely jellemzéseinek ártalmára szolgálhatna. Mindamellett előadásában a költők jellemzései nem elég kimerítők, sőt néhol nem is elég világosak. E részben csak Pindar jellemrajzára utalunk, melyről pedig ily munkában nagy részletességgel kellett volna szólani. De maga a könyv mégis becses olvasmány s történetiróknak is, minthogy nekik nemcsak az egyes ember, hanem az egész emberiség lelkével is meg kell ismerkedniük, melegen ajánlható. oo—u.