Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - DUDÁS GYULA: A régi Szeged II. kötet írta Reizner János 369

370 történeti irodalom. 370 állítólag azért nem nyomatta ki, mert még mai napig sem készült el velők. Varga könyvének megjelenése után Reizner János volt városi főjegyző s jelenleg a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója látott Szeged monográfiájának megírásához s 1885-ben »A Régi Szeged« 1. kötetét »A negyvenes évek és a forradalom napjai Szegeden« czím alatt közre is bocsátotta. E kötethez járul a fent kitett czímű ujabb rész, mely a megelőző kötettel semmi összefüggésben sem áll. Reizner történetírói munkásságát e müvében a töredékesség jellemzi. Művének első kötetében a város legújabb korát tárgyalja, holott a történeti időrend nem a visszafelé, hanem az előrehaladó sorrendet követelte volna. Reizner a történelemben szokásos tárgyalási sorrendet, úgy látszik, azért nem tartotta meg, mert Varga I. kötetével nem akart versenyezni. Pedig e verseny elkerülésével csak ujabb dilemmába került, a mi egész müvére aligha nem zavarólag fog hatni. Ez pedig abban áll, hogy a történeti kortan sorrendjének megzavarása által nem képes feltüntetni a város fokozatos fejlődésének menetét, a mi pedig egy-egy helyi monografia legfontosabb feladatát képezné. Eltekintve ettől, Reizner művének egyes kötetei szerves egészet nem képeznek, hanem egészen különálló, sporadikus tanulmányok jellegét viselik magukon. E második kötet pl. kizárólag csak a múlt századbeli perekről s a kőbárányról szól, a minek következtében az I. és II. kötet eseményei között mintegy nyolczvan évnyi hézag marad. Fogja-e pótolni, és váljon melyik kötet-1 ben pótolhatná szerző az így elmaradt időköz történetét? — azt csakugyan bajos lenne tudni. És ebből önként következik, hogy bár Reizner buzgóságát eléggé alig méltányolhatjuk, történelmi módszerét elhibázottuak tartjuk. Avagy lehet-e helyeselni azt a módszert, mely szerint szerző az 1840-es évek tárgyalása után az 1700 1750. évek közötti időszak tárgyalására ugrik vissza, s akkor sem a város történetét, állapotát rajzolja, hanem csupán a kun pusztákért folyó pert eleveníti föl, hogy annak kapcsán a nem rég Dorosma község és Szeged város között vitássá vált kérdést eldönthesse. Ez a tárgy természetesen csak egyik epizódját képezi Szeged történetének s a róla irt kötet sehogy sem illik a városnak e századbeli állapotát festő előbbi kötet mellé. A külön álló II. kötet magában véve is lényeges hibákban szenved. Szerzőt e hibákba a könyvén keresztülvonuló azon tendentia ejtette, melynél fogva ő a kő-báránynak, ezen a szegedi vár falából előkerült kőfaragványnak, szegedi eredetét kívánta a dorosmaiakkal szemben beigazolni. Ebből kifolyólag számos botlást követett el, a milyen Dorosma község eredetére és egykori