Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - II. közl. 320

330 PAULER GYULA. és fejezi ki, a »coronandus« szót pedig egyszerűen kihagyja, mi legvilágosabb jele annak, hogy az a régibb oklevelekben is csak phrasis volt. Mert ha az valami fontos, gyakorlatban levő jogot tartalmazott volna, IY. Béla bizonyosan nem mellőzte volna akkor, mikor a traùiakat leginkább akarta jutalmazni. Nagyon valószínűtlenné teszi azt, hogy ily koronázás egyáltaljábau véve gyakorlatban volt, még, hogy semmi nyoma, ki ? hol ? őrizte a koronát ? ki végezte a koronázást és mikor ment ki az a gyakorlatból? A koronázás tisztje ha ilyen létezik — kétségkívül a spalatoi érseket illette volna, mint Horvátország és Dalmatia metropolitáját. Már pedig Tamás főesperes »História Salonitana«-jában gondosan feljegyzé egyházának jogait, igényeit* melyekről egyébiránt számos okmány is tanúskodik, de sem történetíró, sem oklevél nem szól, tudtommal legalább, sehol egy szót sem arról, hogy spalatoi érsek a magyar királyt horvát királylyá koronázta, vagy hogy csak e jogot igényelte, vagy pedig azt valaki más bitorolta volna. Mily viszony volt mindjárt az elfoglalás után Magyarország és a dalmatiai tengerpart közt ? arra a fennmaradt egykorú, bár gyér adatok elég fényt vetnek. Trannak, mely önként meghódolt, Kálmán biztosítá házi tűzhelyét, községi autonómiáját — mint most mondanók — se jogokat királyaink a XII. század folyamában más városokra is kiterjesztették. A legyőzött Jadrába, a belső várba, magyar őrség szállott. Spalato egyik tornyát az a vezér — a bán ? — tartotta magyar őrséggel megszállva, ki Horvátországban a királyi adót behajtotta. A Traù városának, az arbei püspökségnek adott okleveleket magyar püspökök, magyar ispánok erősíték meg. A dalmát papság a magyar papság szabadságainak részesévé lesz, de a jadrai zsinaton, 1106. körűi, már az esztergomi érsek küldötte szerepel, s a spalatoi egyház metropolita székébe, mindjárt az első üresedés alkalmával, magyarországi ember ül, kit azután a XII. és XIII. század folyamában még több magyar ember is követ.2) Nincs Kálmán korából közvetlen adatunk arra nézve, mikép alakultak a viszonyok az ország belsejében, a tulajdonképeni szlávhorvátok közt. Annyit azonban a későbbi helyzetből, Kálmán ildomos, engesztelékeny politikájából, a dolog természetéből lehet következtetnünk, hogy a földbirtoknak valami expropriatiója, mint Pannónia meghódításánál — mit is expropriáltak volna ? — nem történt. Hogy azok az elemek, melyek nemes számba mentek. 1) Wenzel VII. 189. 1. 2) Kukuljevic II. 12. 14. 17. 11., Spalatoi Tamás Schwandtnernél III. 557. 1., Dandulo, Muratorinál XII. 266. 1.