Századok – 1888

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jávorka Ádám ezredes s a gr. Forgách- és Rákóczi levéltár (Vázlat a Rákóczi emigrátió történetéből) - I. közl. 293

300 JÁVORKA ÁDÁM EZREDES A helyőrségi pénztárhói a jó fogásért jutalmul Szluha Ferencz 100 kemény tallért fizetett ki a nap dicsőségkoszorúzott hősének, Jávorkának, kinek nevét a hír szárnyaira vevé : Bercsényi előlépteté őt századossá. Rákóczi pedig vitézi aranyérmet küldött számára. Hősünk ezután részt vőn az újváriak 1710. február havi tavarnoki kiütésében s e hó 20-ika táján Pőstyénben, mint kurucz salvaguardát leljük őt, honnét ősi fészkébe Kosztolányba is ellátogatott. Itt akará őt — hasztalauúl — meglepni és elfogni Palugyay Adám labancz alezredes; a mire a szintén labancz br. Berényi Ferencz, naplójában ezt jegyzi meg: »Nem javallom Pallugyaynak. hogy szemben álljon Jávorkával,az minémö embernek hullom lenni /« A labancz főúr e jó véleményét Jávorkának egész életpályája igazolja. О tovább is Újvárban maradván, vitézül végig küzdé az 1710-iki hosszú ostromot. S midőn Érsek-Újvárnak végre sept. 24-kén capitulálni kelle : Jávorka ott hagyá a női gondviselést még nem nélkülözhető két kisebb gyermekét rokonainál, maga azonban, mint igazi törhetetlen kurucz, elvonúlt a várőrséggel az alföldre, a fejedelem táboraiba. Magával vivé Jankó nevü nagyobbacska fiát is, — hogy mégis valami öröme legyen. Jávorka Adám, mint az ilyen vasjellemü vitéztől várható volt, nem fogadá el a szathmári békepontokat sem, — kibujdosott Rákóczival, Bercsényivel Lengyelországba. Azután, mivel némely főbb kurucz tisztek titokban kiüzentek utóbb a bujdosó főnökökhez, hogy őket Károlyi Szathmáron azzal hitette el, hogy a fejedelem is akarja a békélést ; de most már látják : nem úgy van, s újból felajánlák hüségöket, - e czélból 1711. vége felé Bercsényi a közhangulat megismerése s a régi meghittekkel való értekezés végett néhány tisztet küldött be álruhákban, némi kísérettel hozzájok. E veszélyes föladatra Pollereczkyt, Pongrácz Jánost, Pelargus Jánost és Jávorkát választá. Jávorka sokáig és sok felé bolyongott a hazában ; szólott az egykori újvári őrnagygyal Tóth Pállal s más ily meghitt főtiszttel személyesen, másoknak izent. Azonban tán nagyon is messze vakmerősködvén, valahol fölismerték, elfogták, és Buda várába vitték, hogy hadi törvényt lássanak