Századok – 1888

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jávorka Ádám ezredes s a gr. Forgách- és Rákóczi levéltár (Vázlat a Rákóczi emigrátió történetéből) - I. közl. 293

298 JÁVORKA ÁDÁM EZREDES ték. Ezután be a Fehérhegyekbe, hol Brezovánál vártak reájok guerilláik, a kikkel 12 zászlóra szaporodván, Szeniczére nyomûltak, villámként ütöttek be Austriába, honnét július 12-én sok ezer ember szaladt előlök nagy rémülten Stomfa felé. Utóbb a szabadcsapatok vezényletét Jávorka egészen Maszelnikra bízván, maga a reguláris-századokkal visszatére Érsek-Újvárba. Augustus közepén legalább itt vala s részt vőn a Géczy Gábor és Somodi Ferencz-féle huszárezredek osztályainak e hó 16-án Mocsonok alatt, e sáncz császári őrségével vívott kemény csatájában. E harcz igen makacs volt, három óra hosszáig tartott, sok vérbe került mindkét részről : de elvégre is a kuruczok győzelmével, a császáriak majdnem kétharmadának levagdalása után, a maradéknak a sánczba visszaűzésével végződött. A németek kapitánya elesett, Thuróczy labancz ezredesnek a karját lőtték keresztül; de másrészről Tóth Pál kurucz őrnagy zászlótartója és strázsamester« is elvesztek, s a mi ennél nagyobb : a vitéz Jávorka s s Ádámot általlöve vitték vissza Újvárba. Ezredese Géczy Gábor jelenti róla másnap az ezredtulajdonos fővezérnek, gr. Bercsényinek: »Jávorka is sebben esett, —de, gondolnám, mec/gyógyíd.« Meggyógyult, és még az év vége előtt újra kitünteté magát : mert Bercsényi 1709. december végén külön jutaimi díjúi 50 rh. frtot rendel kifizettetni » dicséretes magaviselésére és bizonyos kárvallásira nézve« ezredebeli »aggregatus vice-hadnagy« Jávorka, Ádámnak. Jávorka ép e napokban bajtá végre életének leghíresebbvitézi tettét : az áruló Ocskay László elfogását. A négy összeesküdött kurucz főtiszt közül ő nyerte el a pálmát. Mikép ment végbe ez a nevezetes harczi kaland ? idézett munkám 731—742. lapjain tüzetesen leírva olvasható. Itt csak röviden említjük meg, hogy Jávorka december 29-én kapott hírt Vágontúlról, hogy a hírhedett pribék-vezér Ocskón, saját kastélyában időzik. Azonnal megfogamzott a terv leleményes agyában ; portát kért a várparancsnoktól, és csak 30, a Bei-csényi-ezredből válogatott kemény huszárral még e napon kiindula Érsek-Újvárból, mint jó humorral mondá Szluha Ferencznek: »császármadarat fogni.« Az ellenség, sűrű hadállomásait a ködös estéken, éjtszakákon ügyesen megmellőzvén, mögéjük kerűle s valahol átvergődött a Vágón. Dec. 31-én,