Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Alvinczi Péter oklevéltára III. kötete 269

270 TÖRTÉNETI IRODALOM. 270 Miksa kezeire ment, s most egy ifjú tudós, Gergely Samu azon részeit, a mik a Szilágyi Sándor által szerkesztett s a m. tudom. Akadémia által kiadott két kötetben benne nem voltak, kiválogatta s kiadásra elkészítette. A másik, a mi e gyűjteménynek fontosságot ad, hogy Pettkó Béla országos levéltári tiszt a marosvásárhelyi Teleki-könyv- és kézirattárból szintén kikutatta s kiadásra elkészítette azon okleveleket, melyek természetüknél fokva az Alvinezi-féle Diplomatarium ezen III-ik pótlék kötetéhez tartoztak, azt kiegészítik, megvilágítják s a rendkívül fontos kornak érdekes történetét világosabbá, érthetőbbé teszik. Szakemberek tudják az oklevelek és írott emlékek történetírási becsét. Sokkal érdekesebbek azok, mint a krónika; mert azokhoz nem vegyül közbe az író egyedisége — subjectivismus — elfogultsága, előítélete, részrehajlása vagy csak jóhiszemű tévedése is. Ott a tények okaikkal együtt szárazon, hidegen vagy nyersen és szenvedélylyel előadva jelennek meg, de valóan, igazán, úgy, a mint a cselekvő történeti egyéniségek szívében megszülettek és élnek vagy megvalósulnak. Az oklevélgyűjtő lelkében legtöbbnyire csak sejtelemképen, vagy homályos és nagy körrajzban él azon fontos esemény ós történet képe, melynek szálait egymáshoz fűzögeti, vonásait papírra veti. Épen ezért sokkal megbízhatóbb azok tanúsága, mint a hagyományos vagy korrajz forrásoké. Azt is mint történetírásunk nyereségét kell kiemelnem, hogy с III-ik kötettel az elől jelzett korszak és nagy közjogi esemény forráskiadása már jórészt be van végezve. A ki a Szász Károly Sylloge Tractatuum sat. czímű alapművét, gróf Mikó Imrének Magyarország kétfelé válásáról írt akadémiai nagy beszédét, Szilágyi Sándor Alvinczi Oklevéltára 1870-ben megjelent két kötetét és a mikre ezek utalnak, alólirott által a Magyar Történelmi Tár XX—XXI. köteteiben 1874-ben kiadott okleveleket és más nagybecsű iratokat, az ismertetés alatti pótlék kötettel együtt gondosan áttanulmányozza, Erdélynek a magyar korona és királyság alá visszatérése történetét akár essay-alakban nyomósán, kimerítően s szépen megírhatja. Ha nekünk az az érettségünk lenne történetírási dolgokban, a mi az angolnak, hogy az igazság ne sértsen, ha őseinket illeti és szemünkbe mondják, akkor még meg lehetne kivánni, hogy közöljék, a kik kezeikben bírják, a Teleki Mihály 1683—1684-ki levelezéseit a bécsi udvarral a marosvásárhelyi Teleki könyvtárból s a bécsi császári és állami titkos levéltárból. Ott lehetne becses г) Látható a Magyar Történelmi Emiékeh elébb említett XV-ik és megelőző XlY-ik kötetében.