Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Herman Ottónak magyar halászati könyve nyelvi társadalmi néprajzi és régészeti tekintetben 216

HERMAN OTTONAK M AG YAll HALÁSZATI KÖNYVE, NYELYI, TÁRSADALMI, NÉPRAJZI ÉS RÉGÉSZETI TEKINTETBEN. »Egy szegény magyar ember szerette a természetet s érezte, bogy szeretetének szüksége vau a természet ismeretére, mely nélkül igazi szellemi fejlődés lehetetlen ; de érezte azt is, hogy a tudománynak, annak a nagy egyetemnek, mely senkié és mégis mindnyájunké, mely nem köti magát egy emberhez, egy nemzedékhez, a földnek valamely pontjához, hanem az egész emberiségnek éltetője, megnemesítője, bogy e nagy egyetemnek szüksége van arra is, a mit a magyar föld terem, rejteget. »A feladat nagy, szép és nemes volt, s az a szegény magyar reászánta életét. Nem rettent vissza a fáradságtól, nem attól, hogy vajmi kevesen értették s még kevesebben méltatták fáradozását; gyűjtött, jegyezgetett harmincz éven át. Czélja az volt, hogy megirja majdan a magyar állatvilág természet-históriáját. »Ismerte a feladat nehézségét, a legnagyobbat is, hogy neki még a nyelvet is elő kell teremtenie. De épen, mert ismerte a nehézséget s a leküzdés föltételeit, helyes nyomokon indult el : a tárgyakat tanulmányozva gyűjtögette a nyelvanyagot is; szedte pedig ott, a hol termett, a nép ajakáról. »De hát ő boldogtalan volt. Oly korszakban fáradozik vala, mely a nyelv dolgában szerencsétlen irányt váltott, Bugát »szóhalmazának« korában, mely mindenben, a mi tőről metszett magyar volt, »parasztosat« látott ; mely a nyelv geniusa ellenében szabályokat alkotott, de el is érte azt, hogy a nemzet, melyet mivelni akart, nem értette meg. Petényi Salamon volt az a szegény magyar kutató, ki akkoron helyes nyomon indult: de elbukott.« Evvel Petényinek emlékét tisztelvén Herman Ottó, elmondja, hogy a varsinta vagy vasinta, Balaton melléki halnév, melyről Petényi azt jegyezte volt meg, hogy a halat a Balatonban nem látta, őt (Herman Ottót) utánjárásra ingerié, tudván, hogy e hal kizárólag hegyi patakok lakója. S így folytatja : »Kerestem a halat Siófokon, majd Balatoufő táján, majd Kenessén 's végre Tihanyban, a hol megkaptam és meggyőződ-