Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Oo-u.: Holzwarth: világtörténete ford. Szabó Ferencz 170

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 171 íme, az egyetemes történelem művelését ezélzó folyóirat még folytonosan vajúdik, bár mindenki érzi, ki a történelemmel szakszerűen foglalkozik, hogy arra elodázhatatlan szükségűnk van. De ismerve viszonyainkat, ily vállalat létesítése nem kis koczkáztatással jár, s komoly aggodalmak merülhetnek föl arra nézve, hogy lesz-e egy ily nagyszabású vállalatnak nálunk megfelelő olvasóközönsége ? Mindazáltal nem volna szabad késlekednüuk ; ha eleinte áldozattal is, meg kell teremtenünk az orgánumot, melynek segítségével leghamarabb létesíthetünk önálló iskolát, neveibetünk nemzedéket, mely az es-zme szolgálatába szegődve, a magyar egyetemes történelem problémájának megoldására az előkészületeket megteszi. Egyelőre örömmel üdvözöljük azt a vállalatot, melyet Német-Elemér érdemes plébánosa megindított. Holzwarth világtörténetét óhajtotta hazai viszonyainkhoz alkalmazva átdolgozni, s e részben nem riadt vissza az áldozattól, mely ily nagy vállalat létesítésével jár. A tudós kiadó lelkében az a meggyőződés érlelődött meg, hogy a magyar történetkedvelő közönség egy jó része mélyen érzi a hiányt, hogy nálunk nincs az egyetemes történelemnek hazai kézikönyve. S ezért, ha egyelőre eredetit nem nyújthat is, a katholikus olvasók számára Holzwarthot öltöztette magyar köntösbe és azokat a részeket, melyek hazánk történelmével szorosan érintkeznek, hazai írók által dolgoztatta és bővíttette ki. A most megjelent két kötet felöleli az egyetemes történelem anyagát kezdettől fogva Nagy-Károlv fólléptéig. Az előszóból megtudjuk azt is, hogy a munka, mely eredetiben hét kötetből áll, egy kötettel bővülni fog, a mely kötet Magyarország történetét fogja adui Szentkláray Jenő jeles historiographusunk feldolgozásában. E kötet 40 ívre van tervezve s ennélfogva nemzetünk történetével előreláthatólag behatóan fog foglalkozni. Ekként ismét szaporodni fog Magyarország pragmatikus története feldolgozásainak száma egy katholikus pap tollából; s ha a Prayk és Katonák korától Horváth Mihályig végig nézünk azok sorozatán, kik Magyarországnak teljes históriáját bocsátották közre, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék a protestáns történetírók mulasztása, kik Budáin és Péczelyn kivül alig mutathatnak fel e nemben jelentékenyebb alkotást. De távol legyen tőlünk minden vádaskodás: jól tudjuk, hogy ez nem rajtok, hanem a censurai viszonyokon múlt. Hiszen Péczely Il-ik kötete is emiatt nem láthatott világot. Különben a mi e tekintetben vigasztalásúl szolgál, az azon körülmény, hogy a monographia-írás terén annál inkább kitűnnek a protestáns írók ; s ez érdem eléggé ellensúlyozza amaz akaratlan mulasztást. Visszatérve a Holzwarth-fordításra, a mi abban első tekin-