Századok – 1888

Értekezések - PÓR ANTAL: Ipolyi Arnold emlékezete 1

14 IPOLYI ARNOLI), A M. TÖRT. TÁRS. ELNÖKÉNEK EMLÉKEZETE. másik barátunk érkezik a Történelmi Társulattól, mint már Ígérkeztek is, — mondá, — itt kényelmesen és nyugodtan dolgozhatnak.« Csekélységek ezek, tisztelt tagtársak; de mi meg fogjuk őrizni e csekélységeket is. És mennyire áhítá Társulatunknak s vele a magyar történetírásnak fölvirulását ! Egy alkalommal, a nyáron kimúlása előtt ráfordult a szó a nagy lendületre, melyet a magyar történetírás vett a Történelmi Társulatnak is hathatós közreműködésével. Találkozott, ki azon állítást koczkáztatta, hogy immár a magyar história második virágzása korát érjük, az első alatt Pray és társai korát értvén. 1 Szemei villogtak, mintha mondaná, quorum pars et ego. Aztán egy közeli bokorra mutatva így szóla : »Látjátok azt a hibiscus-bokrot, tele van virágbimbókkal. Egyik-másik már-már feslik ; holnapután teljes virágdíszben fog pompázni. Én már meg nem érem ez időt ; ti talán megéritek még a második virágzás szép korát. Az ások új tehetség, lelkes, ifjú erő; mindegyikünk nyomában tiz. Öröm reájok gondolni is !« . Pátriám illustrare ! ismételgeté aztán ihletve annyiszor, mígnem susogásban halt el szava. Mintha emez uj generáció tagjainak mindegyike szivébe külön akarta volna bevésni szavait : »Senki sem állhat ellen a hazafiúi érzetnek, a nemzeti eszmének, ha az a magyar történetből fényesen sugárzik ki feléje.« Áldás és dicsőség Ipolyi Arnold emlékének ! PÓK ANTAL.