Századok – 1887

Értekezések - VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa 1600-1601. - II. közl. 798

kanizsa. 819 hétfő éjjel hajnal tájon szerencsésen bejutottak a várba. Az ellenség nem vette észre. Kegyeskedtél ezeket elküldeni, de nem volt rá szükségünk, mert igen sok élelmiszer és pukaporunk van. Seregünk pedig még nagyobb is, mint kellene. Hanem arra kérnélek, hogy jövő vasárnap Iszkender kjájánk vezérlete alatt 15,000 öukénytes katonát méltóztassál küldeni. Hajnalfelé érkezzenek ide. Miattunk ne aggódjál, a magyar urak régi jó barátaink, nagyon jó viszonyban vagyok velők. Vasárnap reggel felé kirohanást teszünk, ők kívülről fognak bennünket segíteni és ha Iszkender kjája Szigetvár felől megérkezik, remélhetjük, hogy az ellenséget tönkre verjük. Tábora nincs körülvéve árokkal. Imádságodban ne feledkezzél meg rólam ! Minapában két embert küldöttem, hogy gyilkolják meg alkalom adtával a császárt. Szegényeket elfogták, vértanúvá lettek. Más kettőt küldöttem helyettük, remélem, hogy ezek hozzá férhetnek a császárhoz, s megszabadítják birodalmunkat ezen erős ellenségünktől ! Maradtam sat.« Azután, minthogy Karapecse a szerdár táborában vojt, a megboldogult pasa olyan embert kért Omar agától, ki érti a magyar nyelvet. Ez Oszmánt ajánlotta, egy határvidéki vitézt. A pasa titokban magához hivatta. Száz aranyat és egy 6000 akcse érő hűbérjószágot ígért neki s meghagyta, hogy menjen európai öltözetben az ellenség táborába s hagyja a rábizott levelet egy alkalmas helyen. Ezzel elbocsátotta s később az összes nép előtt magához hivatta s igy szólt: »Menj a szerdárhoz. Amiut megérkeztél, jelentsd neki a vár szomorú helyzetét ; az ellenség itt akar r telelni, ha 5 10 napig még nem jön, baj lesz. Ha levelet kérne tőled, mond hogy nem adtunk, mert félünk, hogy az ellenség kezébe talál esni. Add elő mindezt szóbelileg neki. Ha esetleg elfognának, becsültesd magadat 6000 piaszterre, ezen pénzen kiváltalak.« Fejzi beszéli : »Oszmán várakozáson felül buzgó vitéz volt. Miután a pasa parancsát vette, rögtön útnak eredt. Nem elégedett azoinbau meg azzal, hogy a levelet egyszerűen elhagyja valahol. Áthatolt az előőrsökön. Szoltatnak volt öltözve. Csakhamar verekedésbe keverte magát. Köpönyegét, melynek zsebében volt a levél, ügyesen elhagyta magáról ragadtatni egy katona által. О gyors vitéz volt — a verekedés színhelyéről elfutott és egyenesen a Szigetvárnak vezető útnak tartott. Éjjelre meg fordult az erdőben és visszajött a várba. Én is ott voltam amint megérkezte után jelentést tett a pasának az ügy részleteiről. A megboldogult hős rendkívül meg volt vele elégedve és ügyessége ezen bizonyítékának jutalmául kavaszai közzé vette Oszmánt s nem vált el tőle.« A szoltat pedig eközben átkutatta az elvett köpönyeg zsebeit, s megtalálta benne a levelet. Nagy örömmel vitte a császár-