Századok – 1887

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Bercsényi ismeretlen emlékirata XIV. Lajoshoz 1701. 1

2 BEKCSÉNYI ISMERETLEN EMI-ÉKÍRATA ki mint szász választó-fejedelem 1696-ban Magyarországban a török elleni tábor fővezére vala, - a magyar állapotokat, a nemzetnek alkotmányos jogaiból lett teljes kiforgattatását s e miatti nagy elkeseredését a lehető élénken vázolá, eléje tárva a nemesség és nép általános vágyát a fölkelésre, csak legyen a ki az első lökést megadja; a magyar nemzet kétségtelenül örökre hálás lesz szabadítója iránt, és ha ő Felsége e dicsőséges szerepre, szövetségben XIV. Lajossal, vállalkoznék: Szent-István koronájával fognák diszítni fejét. Követendő példáúl JVagy-Kajos egyesült Lengyel-Magyar országát idézte a dicsvágyó király elé, kifejtvén, hogy az egy koronás fő alatt egyesítendő magyar-lengyel birodalom, szövetkezve Francziaországgal, oly hatalom lenne, mely Európa államainak az egyensúlyt megszabná, stb. Egy szóval, annyira sikerűit megnyernie Agostot, hogy ez késznek nyilatkozott a nagy vállalatba belebocsátkozni, ha a svéd király támadása ellen biztosítva lesz, mit Du Héron ajánlatára XIV. Lajos közvetítésével remélt elérni, és hogy czélját a svédnél is könnyebben elérje: azonnal félbenhagyatta Riga ostromát. Bercsényit pedig királyi pártfogásába vévén, Lithvániában jószágot adományozott neki. Egyszersmind fölkérte őt, hogy a kihallgatáson előadott tervezetét foglalja a franczia királynak is megküldendő emlékiratba, mely az ajánlott franczia-lengyel-magyar szövetkezésnek alapjául szolgáljon. Párisi követét Jordánt is ez értelemben utasította a lengyel király. Gróf Bercsényi e kir. felhíváshoz képest hozzáfogott a munkához. Nebánv nap alatt egy minden szempontra kiterjeszkedő, nagyterjedelmű s az ő éles elméjét és sokoldalú képzettségét kitűntető igen becses államiratot dolgozott lei, gyönyörű latin stylban. Melyet midőn julius 12-ike táján Ágost királynak két példányban átnyújtott : ezen uralkodó elhivatta a franczia követet s oly kijelentéssel adá át Bercsényi tervezetét neki, hogy ő azt a maga részéről helyesli, — küldje el tehát Du Héron az egyik példányt Yersaillesba Lajos királyhoz, annak is jóváhagyása s úgy aztán a foganatosításnak közös erővel leendő eszközlése végett. Az őrgróf ezt örömmel megtevé; de, hogy a latin nyelvben gyönge »grand roi« az emlékiratot jobban megérthesse: maga Du Héron lefordítá azt francziára. A fordítás kivonatos, és mégis nyolczadfél ívre rúg. A követ a terjedelmes iratot két részben,