Századok – 1887

Értekezések - THALY KÁLMÁN: A styavniki várkastély 727

728 KÜLÖNFÉLÉK. ezeknek, különösen a kastély egykori tulajdonosának, Thököly Imre fejedelemnek példáját követve, a Styavnik nevet használjuk. Weber Samu monographiájának forrásait idézvén, (643. 1.) ezek közt olvassuk Bél Prodromusát (1723.) és Compendiumát (1777.) Wagner Analectáit (1774.) stb. ; általa használt legújabb (! !) kútfőkűl pedig Genersich 1804-iki és Scholtz 1813-iki munkáit. Az azóta megjelent összes monographiák és okmánytáraknak Styavnikra vonatkozó adatai mind merő terra incognita a t. szerző előtt. Ekként aztán megmagyarázhatók Wébernek ilyetén botrányosan hibás és hézagos állításai, mint pl. a következő: »Ezen viszony (??) sem tartott soká. 1674-ben Thököly Zsigmond felségsértéssel vádoltatván, a királyi ügyésznek kellett átadnia e jószágokat, melyek 1678-ban «Toanellire szaZZofta/c (?) Nemsokára azután 1689-ben Szelepcsényi György érsek vette meg (kitől?) az egész savniki apátságot 60,000 frton,« — stb. s ezzel átugrik szerző egyenesen a Mária-Therézia korára (1. 645. 1.). íme, ennyiből áll Wébernél a styavniki várkastély és jószág története 1669-től 1769-ig. S még ez a kevés is mily zavart! Tisztázzuk csak a dolgot. Gr. Thököly István testvére Zsigmond 1678-ban s egyetlen fia Miklós csakhamar atyja után meghalván : a styavuiki uradalom, mint fiúságot illető jószág, néhai István grófnak fiára, a híres Imrére szállá örökül. Imre azonban ekkor, — zsenge 13 esztendős korától fogva — erdélyi birtokain élt, mivel magyarországi jószágait : Kézsmárkot, Árvát, Likavát, Lietavát, Enyiczkét, Zsolnát stb. a császáriak, atyjának a Wesselényi-összeesküvésben való állítólagos részvéte miatt erőszakosan elfoglalták s a kir. kamara által kezeltették. Hasonlót tőnek Styavnikkal is ; mindezeket b. Joanelli, mint a szepesi kamara igazgatója kezelte, s lehet, hogy Styavnikot valami olcsó pénzért zálogba vagy bérbe vevé magának a kamarától; — így szokták ezt I. Lipót kamaratisztjei, s így »szállott« a törvénytelenül bitorlott Styavnik ideiglen Joanellire. Csakhamar eljött azonban a törvényes, jogos ősbirtokos : gr. Thököly Imre, a ki 1678. végén mint a bujdosók fővezére Felső-Magyarországot diadalmasan elfoglalván, Styavnikot is újból kezére vette és saját tiszttartói által kormányoztatva, 1685-ig bírá. Ez idő alatt a híres »kurucz király« maga is többször időzött styavniki szép kastélyában, nejével Zrínyi Ilona fejedelemasszonynyal és ennek gyermekeivel, a Rákóczi-árvákkal. Oly érdekes körülmény, mely Styavnik monograpliiájában mindenesetre fölemlítendő volt volna. Sőt Thököly még egyszer bírta ezután is Styavnikot. Ugyanis 1703-ban II. Rákóczi Ferencz győzedelmes fegyverei, az osztrák határokig hatolván előre : az ifjú fejedelem a Thökölycsaládnak úgy erdélyi, mint magyarországi jószágait visszaadatá