Századok – 1887

Értekezések - VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa 1600-1601. - I. közl. 716

720 VÁMBÉRY ÁKMIN. merre jár az ellenség tábora. Sem a kémek, sem a foglyoktól nem nyertünk kielégítő tudósítást.« A tanácskozó urak nem tudták eldönteni, mit tevők legyenek, végre Kapidsi Murád pasa szólalt meg : »Két oroszlán van kezünkben, egyik a szerdár, másik Haszan pasa. Küldjük Haszan pasát tetszése szerinti sereggel Buda védelmére, mi pedig menjünk a szerdárral Kanizsa bevételére.« Ezen javaslat mindenkit kielégített. A megboldogult Haszan pasa Buda megvédésére ment. Buda kapitánya, Lala Mohammed pasa — ki akkor tájt Ruméli beglerbégje, később Ibrahim pasa halála után szerdár, I. Ahmed alatt nagyvezir, a 20 évnél tovább tartott osztrák háború győzelmes befejező volt — a tartományi katonaság élén, elindult, Baranyavár és Lada(?) várait rögtön elfoglalva, egyesült a császári táborral. A szerdák Ekrem ugy nyilatkozott Fejzi előtt, hogy bár Haszant el is veszítette maga mellől, mégis reméli, hogy győzni fognak, minthogy két oly hős van táborában, kikhez hasonló ritkán születik : Murád pasa és Lala Mohammed pasa. Igy beszéli Fejzi. Kanizsa vára akkor — a hires történetíró, Naïma tudósítása szerint — egyik oldalról nádas mocsárral, másikról pedig erdős hegyekkel volt körülvéve, ugy hogy sem sánczot nem lehetett ellene emelni, sem aknát robbantani. Naponként csak 4—500 golyót lebete rája lőni. Hogy jól fölállíthassák az ágyukat, bozótból készítettek hamarjában gátakat, hogy legyen ut, hol egy ágyú szekere átkelhessen. Azon gátak csak egy napig tartottak. Másnap kijavították vagy ujakat csináltak. A vár melletti nádast fával iparkodtak áthidalni. Legyünk tekintettel az akkori hadi tudomány iránt és tartsuk szem előtt az iszlám buzgalmát is! Ugy véljük, ha jól megfontoljuk a dolgot, nem mondhatjuk a Szilisztria történetében előadottakról, hogy »túlzás.« Amit előadtunk Naiina történetének 6 kötetes sztambuli kiadásának I. kötet 229-ik lapján van. Aki akar, utána nézhet. Bárhogy és miként, a szerdár Ekrem ilyen gátakra állította az ágyukat s elgondolhatatlan buzgalommal foglalkozott Kanizsa ostromával. Az ostrom 15-ik napján reggel tájon a vár felől óriási robbanás liallatszott.Emberi tagok, kövek és homok égnek repültek. Két óra hosszat nem lehetett por és füst miatt látni. Miután a por és füst leszállott, látták, hogy a két torony egyike elmozdult helyéről. Később tűnt ki, hogy egy nemeslelkű s hazáját igazán szerető fogoly katona, midőn a szerdár golyói által megrongált sánczok kijavítására kényszeríttetett, nyitva találván a puskaportornyot, az iszlám iránti magasztos ragaszkodásból, valami módon égő kanóczot szerze, azt a több, mint száz mázsa puskapor közé dobta s az ellenség közül néhány ezer embert, a várkapitány nyal