Századok – 1887

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai 1540-1711. - IV. közl. 700

706 GR. LÁ/(

ÁR MIKLÓS. »hogy a fejedelem elméjét verje el a magyarok (azaz a bujdosók) mellől. « Bánffy a német udvarral levelezéseket folytatott, vallomása szerint olyakról irt, »melyek hazámnak s nemzetemnek ily boldogtalan állapotját jobb karban hozván, segíthették volna.« Szilágyi Sándor írja, hogy »Teleki mindez ideig azt hitte Bánffyról, hogy közösen egy czél- felé dolgoznak. A menekültek is egyik fő támaszuknak tárták, midőn az 1674-ik év eleje ellenkezőről győzte meg őket.« A »baronatusi titulus« publicatiója után Teleki belátta, hogy a menekültek ügyével összekapcsolt tervei kivitelében Bánffy legeszesebb, leghatalmasb ellenfele. Bánffy megbuktatását Teleki munkába vette s megbuktatta azt, ki ekkor Erdély leghatalmasb, leggazdagabb főura volt és a fejedelemnek sógora. Előbb Apaffit idegenítette el tőle, kire hatni felhasználta Naláczy Istvánt és borosjenői Székely Lászlót ; tervét közié két oly tanácsurral, kik közül egyik gyűlölője másik irigye vala Bánffynak, ezek egyike Bánffy Zsigmond ; azután egy ligát készített, és rábeszéléssel megnyervén Béldi Pált, aláíratta azt vele, azután néhány tanácsossal és főúrral, kik közt állott ama gróf Csáky László, ki egy megaláztatásért Bánffynak ellensége lőn, s rendre aláíratta többekkel ; meg felültette ellene főkapitányaik vezetése alatt a székelységet. Hatalmaskodásaiért, erőszakosságáért, gőgjeért gyűlölték, s annak erősítésével, hogy a német udvarral titkos levelezésben áll, hogy az ország sarkalatos törvényeit megsértette, többeket megnyerhettek a ligának. Bethlen Farkas, ki nem volt a liga tagja, de annak működése fülébe jutván, szolgája által lóhalálában tudósította Bánffyt, kit nem talált meg, mert keresztelőben Koppándon bikali Vitéz Fereucznél volt. Ide november 15-kén ebéd közt futárok hozván a hirt, hogy ellenséges lovas csapat közeledik, Bánffy, nejét biztosabb háznál Vitéz Gábornál némi kisérettel hagyva, eljött Kolosvár alá, hová haderőt gyűjtött. Ezalatt nejét a marosszéki had elfogta, kíméletlenül bánva vele, kit nagyobb bántalmaktól ruszkai Kornis Gáspár főkapitányuk mentett meg. Haderejével Nagylak felé indult a székely sereg ellen, azonban meggondolkozott, Ajtóntói visszatért és behúzódott Szamosujvárba és nem követte az ellene felültetett Bethlen Miklós udvarhelyszéki főkapitány tanácsát, hogy Magyarországra kimeneküljön. »Meg volt rettenve. Nem tudta, hogy a liga csak egy töredéknek s nem az egész nemzetnek müve, hogy abba a tanácsi rend bele sem egyezett, hogy a csiki és háromszéki had még akkor alig ült fel, messze van s közeledésének híre is csak költött dolog. Megforgatta elméjében, hogy oly tömérdek had ellenében, miként ő hivé, fenn sem tarthatja magát, s felkelése esetében valóban és okkal fog a haza ellenségének nyilváníttatni ; félt a töröktől, kivel annyi baja volt; bizott barátiban, a fejedelemné befolyásában: s a dolgot