Századok – 1887

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai 1540-1711. - IV. közl. 700

ERDÉLY FŐISPÁNJAI. 703 is magamat, liogy az ország egy óráig is ne veszedelmeskedjék Gyaluért, kész vagyok remittálni.« Gyalu azonban, minthogy Zólyomi ügye más fordulatot vett, azután is kezén maradt, »nem vakmerőségem tartotta meg Gyalut.« A Zólyomi nótáztatása után Apafiitól Huszt várát is kérte zálogba, de a rendek ellenállása miatt azt meg nem kaphatta. A szilágysomlyói jószághoz, mely Gyerőffynek volt az ország által kárpótlásban adva, a közte és Gyerőffy György közti kölcsönös egyezménynél fogva igénye volt, és 1671-ben a zálogösszeg lefizetésére magát késznek nyilvánítván, szept. 20-kán Bonczidáról, a maga birtokából, Gyerőffyhez, mint öcséhez, irt levelében ily végsorok állanak: »Kegyelmednek az vármegye tisztei rendesen bocsátták kezéhez, s inventarium szerint, ahhoz képest nekem is úgy kell kézhez vennem Kegdtől. Különben édes Gyerőfi uram, ha kgd contractussa ellen velem izetlenkedik s alkalmatlanságot maga keres magának, én oka ne legyek ; ut supra az jószághoz bizony az contractus szerint hozzányúlok, de bizony kgd bajt szerez magának ; egyébiránt is, ha az jóért bosszúsággal illet, itt jó barátjával vész vissza.« E jószágba Bánffy, mint Gyerőffynek a kormánytanácshoz irt panaszleveléből kitetszik, a zálogösszeg lefizetése előtt iilt be, és ezalatt a sérelmek elenyésztetvén, abban benne maradt, s ezután ő, kinek eddig is felügyelete alatt állott a somlyai várbeli őrség kapitányukkal együtt, még inkább törekedett abban, hogy a váradi basa tul ne terjeszkedjék a kijelölt határokon ; gyakrabban daczolt ezzel, »ki mind a budai vezér előtt, mind a portán vádoskodván Bánffy Dénes ellen, a fejedelemnek s az országnak gyakran sok búsulása s költsége esett a.miatt.« Midőn a magyarországi elégületlenek felléptek, a bécsi udvar pártján lévő Bánffy figyelmeztette Apafiit, hogy Rákóczy Ferencz emissariusai működnek Erdélyben. Midőn a bújdosók 1672. tavaszán elhatározták, hogy beüssenek Magyarországba, s Apaffi is ügyöknek meg volt nyerve, ki Petróczyt és Szepessyt levelekkel is ellátta, Bánffy kipuhatolván a titokban tartott tervet, rábírta a fejedelmet, hogy ez ügyet a kormánytanács elébe terjessze, és a tanács határozata következtében Szepessytől a levelek és a fejedelmi pecséttel és aláírással ellátott űrlapok visszavétettek. A bujdosók segítségére a fejedelem egyetértésével Szathmár alá haddal kiment Teleki Mihálynak, a bujdosók e fő pártfogójának, 1672. szept. 20-kán történt megveretése után, a Gyulafejérvártt október 10-kén megnyílt országgyűlésen, midőn a rendek interpellálták a fejedelmet, és számon kérték a fejedelemtől, hogy mikép állanak ügyei a két császárnál, Bánffyt sürgették, hogy a beütési ügyben • nyilatkozatot tegyen, ki haragra lobbanva, de kellő mérséklettel nem késett bevallani, hogy a Teleki beütése a fejedelem egyetérté-46*