Századok – 1887

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Egyházi és világi hatóság a felvidéki városokban a XV. és XVI. században 685

A FELVIDÉKI VAROSOKBAN. 693 mester iránt tanúsított ellenszegülésért, Bewel M.-et, mert egy esküdt polgárról azt mondta, hogy máshol közembernek sem volna jó, írták be. Yirsing Péternek hasonló vétségért történt előjegyzéséhez (1370.) hozzá tették, hogy vétségének ismétlése esetében kezét vágják le. A polgárságnak városához való ragaszkodását jellemzi, hogy a kéz levágását kisebb büntetésnek tekinték a száműzetésnél. 1408-ban Selmeczbányán egy polgárnak ellenszegülésért, másiknak mert kivont karddal támadt egy esküdt emberre, kegyelemből csak kezét vágták le, de mindkettő megmaradhatott a városban. 1394-ben ugyanott egy Janus nevű ember a birót és a tanácsot igazságtalanúl gyanúsította, miért nyelvét kellett volna kiszakítani, — kegyelemből száműzetésre változtatták büntetését. A száműzés nagyobb vétségeknek büntetése, minőka tanácsnak nyilvános gyalázása, fegyveres ellenszegülés a tanács határozatai ellen. 1376-ben Bélabányáról egyszerre többen elűzettek, mert a törvénynek és a hatóságnak ellenszegültek; 1376-ban a tanács gyalázása miatt utasítottak ki onnan többeket. A tanácsházban elkövetett kisebb vétség is maga után vonta a száműzetést. 1432-ben Engelhardt selmeczbányai polgár a városi jegyzőt a tanácsülésben becsmérelte, — el kellett hagynia a várost. A bányamesteren elkövetett erőszakoskodásért elítélt Gemach Jakabnak száműzetését azzal súlyosbíták, hogy a városi könyvbe beírt büntetését a kamaragróf beleegyezése nélkül kitörölni sem szabad (1425.) Wolf Mihályt 1405-ben a tanács meggyalázásáért fejvesztésre ítélték, de kegyelmet adtak neki azon feltétel alatt, hogy Magyarország területén Nagy-Bányán innen soha se mutatkozzék. A hatóság iránti ellenszegülésért fejvesztést is jegyeztek föl Selmeczbánya évkönyvei. J) A hatóságot rágalmazónak, azt becstelenítő szavakkal illetőnek igen súlyos büntetése volt még a nyilvános vezeklés. Selmeczbánya jogkönyve szerint abból állott, hogy a rágalmazó 3 vasárnapon a szégyenoszlop (pranger) mellé állva, a piaczon öszegyűlt népnek kikiáltja, hogy a mit a bíróról, a tanácsról mondott, az gonosz hazugság volt s minden kikiáltás után sajátkezűleg a szájára ütött. Ezen büntetés még a NVII-ik században is érvéi) 18 p.